Kerületünk épített világa

Előszó

Részlet:
Kerületünk története
Budapest XVI. kerülete a Szilas patak két partján, a Pesti-síkság és a Gödöllői dombság találkozásánál terül el. A régészeti leletek tanulsága szerint a korai kőkortól élnek emberek ezen a területen. A népvándorlás korában a Megyeri révhez haladva szinte valamennyi keletről nyugatra vonuló nép meg-megállt kerületünk jelenlegi területén. Hosszabban azonban csak az időszámításunk utáni kér évszázadban a szarmaták és a honfoglalás előtt az avarok éltek ezen a földön.
A cinkotai evangélikus templom régészeti feltárása, valamint a Timur utcai sírleletek értékelése alapján tudjuk, hogy a magyarok a XI. század második felében telepedtek le itt. Cinkota - beleértve a mai Mátyásföld és Sashalom területét is - több, mint 950 éves település. Rákosszentmihály és Árpádföld területén a tatárjárás előtt és nem bizonyítottan után is, Nemes és Nagyos viszonylag kicsiny magyar falvak voltak ezen a területen.
Úgy Cinkota, mint Szentmihály, amennyire a korabeli leírásokból következtetni lehet, az 1259-től, mint királyi adomány a Nyulak-szigeti Domonkos rendi apácák tulajdona lett. Ez a királyi adománylevél Cinkota első írásbeli emléke. Szentmihályról, mint monostorról egy 1320-ból fennmaradt jegyzék szól, de Szentmihály faluról egy 1335-ös periratban olvashatunk. A török hódoltságig mindkét falu nagyjából folyamatosan lakott volt a fennmaradt iratok szerint.
Szentmihály faluról a törökök második, 1541-es hadjárata előtt, utoljára egy 1539-ben felvett határmegállapítási iratban olvashatunk. A török defterek, valamint a különböző adójegyzékek szerint az 1800-as évek elejéig lakatlan uradalmi birtok. Cinkota a török megszállás alatt két rövid időszakot kivéve, mindvégig lakott volt. A XVI. század második felében a cinkotaiak művelték a szentmihályi földeket és fizették adóját.
1541-ben a menekülő domonkos rendi apácákat a császári csapatok szétverik és kirabolják. Mivel nem alakulnak újjá, így birtokaikat I. Rudolf különböző szolgálatok hálájaként eladományozza. Cinko-tát 1606-ben Beniczky Ferenc felszentel vitéz, a későbbi váci várkapitány kapja meg szolgálataiért. Ekkortól a falu egészen a hűbériség 1848-as megszűnéséig a Beniczky Család hűbérbirtoka.
Szentmihály Toldy Mihály birtoka lesz. A fennmaradt iratokból csak azt tudjuk, hogy 1614-ben Toldy Mihály leányának, Annának a hozományában szerepel Budai Bornemissza Bolgár Pállal kötött házasságakor. 1661-ben, mint Budai Anna hozománya, Wattay Pál tulajdonába kerül. Az 1720-as évek elején a Wattayaknak az itteni férfiága kihal és 1729 és 1731 között Kolocsányi Mátyásné, született Wattay Anna, cserével eladja Szentmihály Grassalkovich Antalnak és ekkortól egészen 1841-ig az először báró, majd gróf, a fia már herceg, az egymást követő három Grassalkovics Antal tulajdona.
Cinkotán az erősen meggyérült, főleg a Budát felszabadító zsoldos hadak rablásai miatt, az időnként elmenekülő, majd vissza-visszatérő jobbágyok számának erőteljes növelésére Beniczky Tamás 1699-ben micsinei birtokáról tót jobbágyokat telepít be. A régi, de a XVII. Században már református templomot az evangélikus szlovákok újítják fel. A második Beniczky Tamás, az első unokaöccse az 1740-es évek elején a falu közepén felépíti kastélyát, majd vele szemben 1747-ben a katolikus templomot. A Beniczkyek a hűbéruraságuk alatt Cinkota fejlődéséért gyakorlatilag semmit nem tettek, sőt a betelepítéskor adott kedvezményeket is fokozatosan megvonták. Talán éppen a katolikus hűbérurakkal szembeni ellenállás eredményeként a XVIII. század közepén a cinkotai evangélikus egyházközség a pest-megyei evangélikusság központjává vált. Lelkészei közül kiemelkedő személyiség volt Walaszky Pál, az első magyar irodalomtörténet megalkotója és Petényi Salamon János, a magyar tudományos madártan megalapítója. Cinkotán, a mai Georgina utcában lakott Hrúz Ádám, Petőfi Sándor nagybátyja Vissza

Fülszöveg

Kedves Olvasó!
Különleges könyvet tart most Ön a kezében. Lényegében egy képeskönyvet, a kerületünket alkotó régebbi nagyközségek egy adott időszakának, a XIX. század utolsó negyedétől a XX. század első feléig tartó épített világáról. A képek építményekről, épületekről szólnak, lényegében olyanokról, melyek ebben az időszakban valósultak meg. Közel 2600 régi kép közül mintegy 800 db képet válogattak ki a szerzők. Régi felvételek és újak, attól függően, hogy építészetileg és történelmileg miként lehetett rajtuk keresztül érzékeltetni az épített környezet változását. Szinte egy teljesen újonnan felépített világot tárnak elénk. Ezért nemcsak képeskönyv, hanem történelemkönyv is e mű.
Ez a könyv lényegében Lantos Antal helytörténeti kutatásaira és archív anyag gyűjtésére épül. A képek melletti kísérő szövegeket is ő írta. Az anyag építészeti rendezése, értékelése, a bemutatandó részletek meghatározása Tóth Miklós, a kerületi önkormányzat főépítészének munkája. A jelenkori épületek fotózása és főleg a mátyásföldi régi villák egy részének beazonosítása Szémann Richárd fotográfust dicséri.
Megköszönve mindhármójuk munkáját, fogadjuk ezt a könyvet azzal a múltunk iránti tisztelettel és alázattal, mellyel ők létrehozták. Szeressük és óvjuk múltunkat, ezt a csodálatos világot.
Dr. Szabó Lajos Mátyás polgármester Vissza