Gályanapló

Fülszöveg

"Száműzetésben élni, száműzetésben önmagunkból, az alkotásból, az Országból - legsajátabb otthonunkból -: van ebben valami keserűen nagyszabású, amit egy ideig így el lehet tűrni, később aztán elfelejtjük, hogy honnan is száműzettünk és megmaradunk pusztán száműzötteknek - ezzel kezdődik a halál. Ha tehát élni akarunk, nem szabad megszűnnünk száműzetésünkben is örökké hazánkra, az Országra gondolni."
Vannak elolvasandó könyvek és vannak köztük, kevés számmal, újraolvasandók. A Gályanapló az utóbbiakhoz tartozik. Nemcsak azért, mert kivételes szellemi élmény, mert olyan napló, amelyben minden személyes és semmi sem esetleges, olyan írásmű, amelynek minden mondata arról tanúskodik, hogy mind a történelembe vetettség, mind a hétköznapi történések a legalkalmasabb formát jelentik a transzcendencia megélésére.
Ez a könyv segít a nem-felejtésben. Segít, hogy ne felejtsük el túl hamar: diktatúrában éltünk. Egyetlen mondatában elfér negyven év tapasztalata: "Eddig a hazugság volt itt az igazság, de ma már a hazugság sem igaz."
A Gályanapló, egyáltalán nem mellékesen, egy lehetséges szellemi létről, s a belőle következő életviszonyról szól. Egy etikus gondolkodó belső útja önmagához a kiszabott idő és a megszabott tér koordinátái közt. A szabadság hiányáról szól, s valamiképpen mégis a lényegi szabadságról, a gondolkodó ember belső, teremtett szabadságáról. Ennek az útnak, ennek a teremtésnek a története a Gályanapló. Lírai és enigmatikus, rendkívül személyes és mindenkihez szóló.
Leginkább persze a gályarabtársak értik ezt a könyvet, de legyen ez a második kiadás alkalom arra, hogy mások emlékeztessenek.
Kötet az életmű-sorozat második darabja. Vissza