Mint fűszál a réten...

Előszó

Részlet a tartalomból:
Pintye Ferkó felöltötte hófehér Úttörő-bluzát, aztán lázas sietséggel kutatott kék nyakkendője után. A megszokott helyen nem találta, ezért gyors mozdulattal dobálta ki a szekrényből, ami éppen kezeügyébe esett. Először a frissen vasalt fehérnemű került sorra, ezt követték a cipők és a túrabakancs, aztán könyvek és füzetek huppantak enyhe zajjal a padlóra, majd vaskosabb tárgyak következtek. Egyes darabok — szemmel láthatóan — nem vették jónéven Ferkó erélyes viselkedését, így a körzőkészlet sértődötten széjjel-nyílt és a körző kis nyikkanással a padló hasadékába fúródott. A festékesdobozból pedig kigurultak a festékek és a szivárvány valamennyi színében ott virítottak a padlón. Ferkó féltve őrzött kincsei mind előkerültek már, a szekrény üresen tátongott, a széjjelnyílt történelemkönyv mellett feküdt a két hete elveszettnek hitt töltőtoll, de a kék nyakkendő a kék nyakkendő nem volt sehol.
Ferkó kétségbeesetten a faliórára pislogott, öt perc hiányzott csak a négy órához. Négy órakor a Kelep-utcai iskolában, feltétlenül ott kell lennie vezetőségi gyűlésen. Ferkó sohasem késik el, igaz úttörőhöz méltatlan dolog lenne. Csak ez a nyakkendő... nagyanyó az oka mindennek, ha már ilyen szépen kivasalta az ingét, miért nem vasalta ki a nyakkendőjét is...
Homályosan felrémlik valami Ferkónak, hogy a nyakkendőt már a múltkor sem találta. Magdi nyakkendőjét vette el; azok a majom lányok bezzeg mindig rendesek, persze, lányok...
Ferkó elhúzza a száját, tulajdonképpen nem is haragszik mindig a lányokra. Magdi, a húga elég rendes gyerek, a múltkor semmi csapott lármát a nyakkendő miatt, most sincs más hátra... Vissza