Makra

Előszó

Részlet a könyvből:
"Makra Ferenc pestlőrinci lakost (valamint négy társát, ugyancsak pestlőrinci lakosokat) húsvét hétfőjén hajnalban letartóztatta a rendőrség. Egyheti vizsgálati fogság után Makra kiszabadult, négy tását azonban átadták az ügyészségnek, maga még ugyanezena anapon, a húsvétot követő második hétfőn, becsomagolta holmiját egy kis méretű papírbőröndbe, egy második világháborús kenyérzsákba s egy spárgaszatyorba, és elhagyta a szülői házat. Másnap, kedden, önkényesen kilépett a gyárból, ahol, leszámítva a katonaéveit, inaskora óta megszakítás nélkül dolgoott, s ezzel megkezdődött Makra Ferenc rendhagyó élete és egyben szívós és lankadattlan küzdelme is azért, hogy sorsát visszafordítsa a szélesebb meder felé, melyben az emberek nagy többségének élete folyik.
A szóban forgó fiatalemberek húsvét vasárnap reggel találkoztak az evangélikus templom hátsó bejárata, a nyilvános vizelde és Angelov Tódor, kiérdemesült bolgárkertész Nimfa nevű kocsmája között elterülő, parkosított háromszög közepén, különböző formájú és illatú kölnivizes üvegekkel a zsebüken. (Húsvét hétfőjén dolgoztak, így került sor vasárnap a locsolásra.) Makra tízperces késéssel érkezett, mert a menyasszonyáék portáját útba ejtvén megvárta, míg Szanyi Zsazsa bátyja, Gábor elindul, akkor előjött a sarok mögül, gyorsan beköszönt Saznyiékhoz, és meglocsolta a lányt, mert nem akart a baráti társasággal (esetleg ittasan) visszatérni, viszont a menyasszonya húsvéti köszöntését nem mulaszthatta el. Mikor azonban délelőtt a társaság Szanyiék elé érkezett, nem engedték el a fiúk (leginkább maga Szanyi Gábor, jövendő sógora hangoskodott), Makra, hogy az utcai szóváltást elkerülje, inkább engedett az erőszaknak, bement, de míg a legények meghintették a Zsuzsa haját, rosszkedvűen félrhúzódött, kitéve magát a piszkálódásnak, hogy vajon miért negdi át a makra Ferkó az elsőbbséget a menyasszonyánál." Vissza

Fülszöveg

Negyedszázada jelent meg a Makra, egy férfiről, aki hazugságra képtelen embernek született. Kertész Ákos korszakos műve akaratlanul is leleplezte a kort, amelyben élnie adatott.
A Makra ünnepelt regény volt születésekor is, csak éppen hamis indokból ünnepelték. Munkásregényt láttak benne, mert így volt egyszerűbb, s mert ez is egyik színe a műnek. Kertész Ákos érzéki elevenséggel támasztja fel a gyár hétköznapjait és a prolivilágot. Az igazi Író azonban túllép a környezetén, a megfigyelésein. A Makra a hétköznapi díszletekben valóságos passiójáték, szenvedéstörténet, egy emberről, aki megalkuszik, de aki egyszersmind megalkuvásra képtelen. A Makra ugyanakkor lélektani regény. A megszokás és a lázadás egymást szikráztató pólusai között ott vergődik Makra, aki attól sem hétköznapi lélek a nyomorúság harapófogójában, hogy számára megoldandó feladat az erkölcsös élet.
Huszonöt esztendő lerombol, vagy felemel egy alkotást. Kertész Ákos és az olvasó szerencséjére az idő a Makrának dolgozott. A látra szocreál könyv a szocreál leleplezésévé nemesedett. Makra Ferenc elvileg, a múlt rendszer kedvezményezettje. S ettől a rendszertől ő, "amunkásosztálí" szenvedett a legjobban. Egykoron a marxi utópia meghirdette, hogy a felszabadult dolgozó kiélheti alkotóvágyát. A szobrásznka is tehetséges Makra azonban nem találja a helyét a képzőművészek közösségében, miként a gyárban sem lel otthonra. Nem menekvés a család s nem az a házasságon kívüli kapcsolat. Azt a világot nem úgy rendezték be, hogy a becsületére, jóérzésére kényes ember megtalálhassa önmagát.
A regényt a kozmikus otthontalanság műfajának jellemezte Lukács György. Vonjuk ki a megállapításból az előkelő kozmikusságot és máris megleltük a Makra kulcsát. Ez az otthonkeresés és otthontalanság regénye. Egy olyan korból, mely jelszavaiban a szabadságot hirdette, Makra Ferenc fogoly volt. Vissza