Előszó
Kedves Olvasó!
Diákkoromra visszagondolva, olyasmire is emlékezem, hogy írók, költők s más művészek is írták, mondták: otthon a kalendáriumon kívül nemigen találkoztak más olvasnivalóval. Nem ezen...
Tovább
Előszó
Kedves Olvasó!
Diákkoromra visszagondolva, olyasmire is emlékezem, hogy írók, költők s más művészek is írták, mondták: otthon a kalendáriumon kívül nemigen találkoztak más olvasnivalóval. Nem ezen nőttek fel, de az olvasás örömét átélték, fontosságára ráéreztek, és gyakran magát az olvasást is a kalendáriumokból sajátították el A kalendáriumnak sajátos hangulata és küldetése volt, s minden gondolkodó család asztalán helyet kapott. Szükségét érezte a család minden tagja. A naptári rész figyelmeztetett a hozzátartozók évfordulóira, információt adott az időszerű történésekről, a széppróza és a költészet csodálatos hatását is élvezhette az olvasó, megmosolyogta az egyszerű humort és emberi gyarlóságokat, tudomást szerzett közvetlen környezetének eseményeiről, betekinthetett a közelmúltba, és tájékoztatást kapott a készülő tervekről. A kalendárium szólt minden korosztályhoz és réteghez, egyszóval mindenki talált magának érdekes olvasnivalót.
Ezek a motivációk késztették a Reviczky Társulást, hogy erre a hagyományra támaszkodva kísérelje meg egy ilyen jellegű, regionális kiadvány megjelentetését; már csak azért is, mert egyesek az anyagi helyzetük miatt, mások pedig a társadalmat jellemző közöny miatt mostanában lemondtak a könyvvásárlásról. Köszönjük, hogy elfogadta a 2003-as Lévai Kalendáriumot. Egy kérésünk van csupán: lapozgassa olyan szeretettel, mint amilyen szeretettel mi készítettük.
Eláruljuk, hogy segítőtársak, szponzorok, támogatók és az írásokat, fotográfiákat, illusztrációkat készítők nélkül nem jelenhettünk volna meg. Mély tisztelettel köszönjük hozzájárulásukat, s nekik is azt kívánjuk, hogy együtt örüljenek velünk az olvasókkal való találkozásnak.
Vissza