Kernstok Károly

Előszó

Részlet a könyvből:
Kernstok Károlyról sokan sokféleképpen nyilatkoztak és nyilatkoznak mind a mai napig. Személye éppúgy, mint művészete megosztó. Akik nagy nekilendülések sorának tartották művészetét, általában kiemelték, hogy túlzott társadalmi érzékenysége, politikai és művészetpolitikai szerepvállalásai miatt nem jutott elég ereje kiteljesedni az alkotásban. Akik szeretettel és megértéssel fordultak irányába, azok is megállapították, hogy a gyakori stílus keresgélés közben törekvéseinek zöme csak ígéret maradt és a folytatás helyett újabb és újabb keresésekbe torkollott. De bármit mondtak is vele kapcsolatban, abban mindenki messzemenőkig egyetértett, hogy Kernstok Károly olyan széles körű tájékozottsággal és oly kiemelkedő társalgási képességekkel rendelkezett, amelyek révén hamar központi figurává vált bármely társaságban, legyen szó akár bohém művészekről, akár társadalmi és filozófiai kérdéseket megvitató polgári radikális gondolkodók köréről, akár asszonyok részére rendezett zsúrról. Ez utóbbiakon az intelligenciája mellett kellemes külsejével, sörényszerű hajával és világító szemeivel is nagy sikereket aratott. Becenevei - „Öreg", „Stoki" - is ékes bizonyítékai a feléje áradó tisztelettel vegyes szeretetnek. Idős korára szerzett fiatal barátainak egyike, Goda Gábor visszaemlékezése méltatja személyét talán a legtalálóbban. „Nemcsak művészetében volt felejthetetlenül izgalmas jelenség, de intellektualitásában is. ( ) Nagy műveltsége és hatalmas kultúrája volt. Tudását soha nem fitogtatta, inkább könnyedén elpötyögtette és minden udvariaskodása ellenére, s a legapróbb gesztusaiban is óvta vezérkedő természetrajzát. Soha máshova nem ült, csak az asztalfőre."
Pályája kezdetén állami pályázatok komoly pénzösszegei, vásárlások és a több részletben érkező családi örökség tette lehetővé számára, hogy koncentrálhasson világképe és társadalmi elkötelezettsége által meghatározott egyéni stílusának megteremtésére. Vissza