Előszó
Új lap kéredzkedett 1910. május 22-én a szegedi sajtó csillagos egére: a Délmagyarország. Akkor még senki sem gondolta hogy idősebb testvéreit - olyan jeles lapt is, mint a Tömörkény és Móra szerkesztette Szegedi Napló - túlél majd. Először csak lekörözte őket tízeres példányszámával, azután izgalmas körébe vonta Juhász Gyulát, Móra Ferencet, Vér Györgyöt, Magyar Lászlót, a progresszió elkötelezett újságíró jeleseit; megért betiltásokat; helytállt a forradalmakban; szájkosárral is képviselte a nemzeti érdekeket a legvadabb terror és a legszörnyűbb háború idején. Kivívta azt a megbecsülést, hogy a fölszabadult Szegedről fölröppenve a nemzeti újjászületés, a nemzeti összefogás első fóruma lehetett, majd hagyományai okán a Magyar Kommunista Párt vállalta saját orgánumaként.
A hetvenöt éves Délmagyarország krónika és forrás a múltban keresgélőnek, tájékoztató és orientáló fórum a mai olvasónak, magas szinten elkötelezett hivatás munkatársainak.
A nagy hagyományú lap alapításának 75. évfordulójára mai munkatársainak egy kis kötetét állítottuk össze. A címe talán magyarázatra szorul "Keretben" - ez a lap sajátos műfaja. Azt a "műfajformát" jelöli, amelyet napról napra a hátsó oldalon bekeretezve talál az Olvasó. Egy mosoly, egy csöpp nosztalgia, egy percnyi bosszúság, meghatottság, keserűség vagy valami apró gondolat van ott mindennap, s olvasni is egy perc. Tizenhét esztendeje élő, állandó rovata ez a Délmagyarországnak. Megjelent belőle már vagy ötezer!
A jubileumi minikönyvbe mindenki választhatott a lap munkatársai közül. Napi életük e perccel befejeződött, de talán némelyikük érdemes kissé tartósabb maradandóságra.
Köszönjük a Szegedi Nyomda és az MTESZ minikönyv klubjának, hogy a Délmagyarország iránti tiszteletből egy újabb percre visszahozta ezeket az életképeket a "klinikai halálból".
A többit majd újra és tovább a napi Délmagyarországban...
Sz. Simon István
Vissza