Keresztyéni tanítások és imádságok I-III. (rossz állapotú)

Előszó

Két kiváltképpen való nemes czéljai vagynak a' mi életünknek, egyik: hogy az Isten dicsőitessék mi általunk, a' másik, hogy a' mi embertársainknak használjunk. Mit ér ez az élet, ha ezekre a' végekre nem fordítatik bizonyos kevés számú esztendők, egynehány jó és gonosz napok után elmúlik, mintha soha nem lett volna: micsoda haszna vagyon akkor az embernek minden ő munkájából, mellyel munkálkodik a' nap alatt? Préd. 1:3.
Ha kincset gyújt, ha becsületet szerez, ha boldogságra, gyönyörűségekre szert tészen; mit ér, mikor az élet mahólnap semmivé lészen? bizonyára csak az a' mi idvességünknek munkálkodására fordítatik; a' többi mind hijábavalóság; csak hijában él, a' ki ezekre nem fordítja az ő életét. Sőt ha ama' Szimilis nevezetű nagy úri ember, Ádriánus császár alatt, nem tartotta életnek azt az időt, mellyet a' fő tisztségekben eltöltött, hanem csak azt tartotta életének, a' mellyet halála előtt hét esztendő alatt csendes magánosságban töltött-el, illyen irást tétetvén a' maga koporsójára: "Similis hic jacet, cujus aetas quidem mulutorum annorum fuit; septem tamen duntaxat annis vixit: Az az : Itt fekszik Szimilis, a' kinek élete sok esztendőkre terjedett; de a' ki még is csak hét esztendőkig élt: sokkal méltóbban mondhatni azt, hogy akármennyire terjedjen a' mi életünk; csak annyit élünk, a' mennyit abból Isten' dicsőitésére, és használására fordítunk; azonkivül való időnk nem érdemli, hogy életnek tartassék. Vissza