Előszó
MIÉRT?
„Keresztyéneknek a zsidóságról, zsidóknak a keresztyénségről" címen nyolc előadás hangzott el a KIE-székházban. Ezt a nyolc előadást bevezetés nélkül akartuk közreadni. Minden mii önmagáért felel s így minden bevezetés elvileg fölösleges. Mégis kénytelenek voltunk utólag bevezetést is írni.
Amikor összejöttünk, a Jó Pásztor emberei, ennek az előadássorozatnak lelki előkészítésére, előre világosan tudomásul vettünk két dolgot. Az egyik az, hogy szenvedélyes haragot és ellentmondásokat kell ezért a szolgálatért elszenvednünk. A másik, hogy lesznek, talán kevesen, talán sokan, de mindenesetre lesznek, akik megértik a Szót. Mindkét várakozásunk beteljesedett. És pedig mindkét oldalról egyaránt. Az ú. n. keresztyének (Pál apostoltól kölcsönzött terminológiám szerint a pogányok) részéről szóban és írásban sűrű nyilakban szállt felénk a vád, hogy az egész nem egyéb, mint „aljas hízelgés a zsidóknak, akik úgyis éppen eléggé..." Zsidó -oldalról nemcsak szóban és írásban, de nyomtatásban is, a tisztes és komoly ellentmondástól és a tőlünk nagyraértékelt érveléstől kezdve az útszéli hangig a legszélesebb skálán áradt felénk a pergőtűz. A megszólalók egy része rosszul tette, hogy az előadásokat nyilván nem ismerve, olyan hangon nyilatkozott, amire választ nem lehet adni. De szeretnénk azok felé egy jó szót mondani - akármelyik oldalon állnak is - akik helytelenítik, hogy ilyen alkalmatlan időben egyáltalán beszélni merünk egy olyan kérdésről, amit érinteni sem szabad emberséges emberek társaságában. Nyilván számunkra is a legkellemesebb volna ezt az álláspontot magunkévá tenni és nem tenni ki magunkat olyan vádaknak és gyanúsításoknak, amiket miazmás levegőben úgy látszik lehetetlenség elkerülni. Válaszunk: ez a nyolc előadás. Nem bizonyos, hogy minden mondat és minden gondolat a támadhatatlan igazságot fejezi ki. De kettő egészen bizonyos. Az egyik az, hogy akik ezeket az előadásokat tartották, szent kényszernek engedelmeskedtek. Valaki áll mögöttünk, aki nem enged hallgatni. Az ilyen kényszernek engedelmeskedni kell. A következményeket nyilván az a Mögöttünk Álló viseli, akinek nevében és megbízásából elhangzott a Szó. És éppen ez a másik vitathatatlan tény: a magunk gyenge, gyarló módján, de azt mondtuk, amire megbízást kaptunk.
Nekünk nincs jogunk vihart fölkavarni s mi elfogadhatnánk azt a tanácsot, hogy „ne beszéljünk róla". Küldőnknek és megbízónknak azonban joga van arra, hogy fölkavarja a vihart, éppen azért, mert hatalma van arra is, hogy a vihart lecsendesítse. A „zsidók" és a „pogányok" nem találják meg a békességet. Bölcsen tanácsolják erre, hogy emberekről beszéljünk inkább.
Vissza