Előszó
Ki írta ezt a könyvet, Isten embere vagy egy pszichológus? Lehet-e ez a kettő ugyanaz a személy? Manapság sokan vitatják ezt, sőt akadnak nem is kevesen, akik a keresztyénséget és a pszichológiát...
Tovább
Előszó
Ki írta ezt a könyvet, Isten embere vagy egy pszichológus? Lehet-e ez a kettő ugyanaz a személy? Manapság sokan vitatják ezt, sőt akadnak nem is kevesen, akik a keresztyénséget és a pszichológiát összeegyeztethetetlennek tartják. Megértem őket, sőt igazat is adok nekik, ha valaki számára a pszichológia életfilozófiát, egyfajta világi vallást jelent. Vannak, akik számára valóban azzá vált, mert problémáik megoldását, sőt életük „megváltását" a pszichológiától várják.
Pszichológus vagyok, szeretem ezt a szakmát, odaadással műveltem a keretében fejlődő tudományt, sőt sokszor élveztem a fantázia területén tett kalandozásait is, ahol - a költő Zrínyi nyomán - ez a jelszó: „Ha rövid a tudomány, toldd meg egy elmélettel." A pszichológia sokat segített nekem abban, hogy az embereket jobban megértsem, viselkedésük indítékait felfedezzem, sőt néha abban is, hogy a segítés módját könnyebben megtaláljam. Életem alapvető problémáinak a megoldását azonban nem a pszichológiától várom, ezért másoknak is azt ajánlom: ne ott keressék.
Már több mint húszéves házasok voltunk, amikor vacsorameghívást kaptunk feleségem egy hajdan volt iskolatársától. Ez a hölgy több mint két évtizeddel ezelőtt ifjúsági bibliaórára is együtt járt velünk, de elszakadtunk egymástól, s ő sok kusza ösvényen járt azóta.
Egy elsietett házasságkötéssel kezdődött, majd eléggé át nem gondolt döntésekkel folytatódott a munka és a lakóhely megválasztása terén. Most éppen közel húszéves fiával bajlódott, amit a kétségbeesés és a megbántottság érzése kísért. Második férje jó nevű művész volt, de jóval idősebb nála, aki láthatólag egyre nehezebben viselte el felesége szeszélyes ötleteit és kirohanásait.
Fél óra alatt nyilvánvalóvá vált, hogy házasságuk épülete recseg-ropog.
Vissza