A húszévesek városa (dedikált példány)

Fülszöveg

Aki most, 1975-ben, a Káma partján keletnek néz, két várost lát, s a két város között nyolc kilométernyi pusztaság, amelyet gödrök, buckák, csenevész fák és vézna bokrok tarkítanak. De már villamos csörömpöl erre, s két esztendő múlva eltűnik ez a hatalmas sztyeppébe vesző rész, összeépül a két városdarab. Akkor félmillióan laknak majd itt. Most kétszázezren - kétszázezer huszonéves. Naberzsnije Cselniben - a városban, ahol a kámai teherautógyár épül - az átlagéletkor 23 év.
Milyen egy város, ha fiatal? Egy életformát kutat a könyv, a naponta való növekedés, a jövőben gondolkodás életformáját. Viszonylag sokat tudunk már a Szovjetunió ipari termeléséről, ismertek a gigászi fejlődés adatai, ismerjük a megtett utat és a jövő terveit. Kevesebb szó esik az emberekről, akik ennek az ipari robbanásnak a központjában élnek. Róluk szól ez a riportkönyv, a semmiből születő város huszonéveseiről.
És még sok mindenről szó van benne: a méretekről - a kámai építkezés annyiba kerül, mint Magyarország egyévi nemzeti jövedelmének egyharmada -, az itt dolgozók sokszínűségéről - a Szovjetunió szinte minden népének dolgozói mellett itt vannak a szocialista országok szakemberei -, a nemzetközi együttműködésről - amerikai, nyugatnémet és japán szerelők dolgoznak itt -, a helytállásról és megfutamodásról, a fölöttébb nehéz körülményekről. Egyszóval egy különleges város életéről. Vissza