Templomablak

Előszó

A Református Sajtóosztály szeretettel nyújt át egy-egy csokrot a magyar és a világirodalmi istenes költészet gazdag virágoskertjéből egyházunk verskedvelő tagjainak s mindazoknak, akiket egyéni vagy közösségi célból érdekel, hogyan tükröződik Isten és az ember viszonya régi és mai, hazai és külföldi költők műveiben. Vállalkozásunk indokolását, válogatásunk tartalmi és formai szempontjait az alábbiakban szeretnők összefoglalni.
Református Sajtóosztályunk régi hiányt kíván pótolni ennek a műnek a megjelentetésével, amely a magyar költészet múltjából és jelenéből vett szemelvényekkel érzékelteti, mennyire központi kérdés a bűn és bűnbocsánat, Isten kegyelmének elfogadása és megvallása minden kor embere számára.
A válogatásban három szempont vezetett. Mindenekelőtt csakis a valóban művészi értékű versek közlését tartottuk megengedhetőnek. Az Úrnak rendelt áldozati állatok törvénye: „Épek legyenek" (4 Móz. 29: 13) akkor is érvényes, amikor költői alkotásokkal kívánjuk dicsőíteni Istent. Második elengedhetetlen követelmény volt az őszinte megnyilatkozás. Minden kegyeskedő áradozásnál többet ér a kétségek között hányódó s még hitetlenségét is őszintén megvalló istenkereső lélek megszólalása (vö. Ady: Hiszek hitetlenül Istenben, Nemes Nagy Ágnes: Kiáltva). Végül, meggyőződésünknél fogva ragaszkodnunk kellett ahhoz, hogy a közölt versek, ha kétségekkel tusakodnak is, pozitív istenkeresést tükrözzenek. Itt azonban alázatosan kell megvallanunk, hogy Isten megszólítására az ember többnyire csak ilyen választ tud adni: „Hiszek Uram! Légy segítségül az én hitetlenségemnek!" (Márk 9: 24). De bízhatunk, mert Jézus ezt a tökéletlen hitvallást is elfogadta. Gyűjteményünk a ma emberéhez kíván szólni, ezért többségében a modern magyar líra termékeit tartalmazza. De nagyon egyoldalú lett volna válogatásunk, ha figyelmen kívül hagyja a régi századokat. A reformáció korán túl a középkorig nyúl vissza. Vissza