Nyugat 1939. május

Előszó

Részlet a kötetből:

ASSZIMILÁCIÓ ÉS IRODALOM

A mai idők jellemrajzához hozzátartozik, hogy a művelt világ nagy részében a hatalom bírlalói egyre-másra összetörnek olyan elveket, amelyek a közelmúltban még, mint az emberi kultúra elsőrendű vívmányai, magától értetődőnek, az emberi együttélés alapvető feltételeinek számítottak. Ilyenek: az államhatalom tárgyilagossága alattvalóival szemben, az emberek boldogulásának elősegítésére való törekvése, a különböző néposztályok, rétegek, társadalmi, vallási, faji kategóriák különbségeinek összefoglalása a nemzet mindenkire kiterjedő egységében, a szerzett vagyonok, munkakörök védelme az erőszak ellen, az állami, kulturális és gazdasági funkciók ellátásában igyekezet arra, hogy mindenki olyan helyre állíttassák, amelyen a legjobban meg tud felelni feladatának és minden helyet az töltsön be, aki legjobban tudja betölteni. Nem mondom, hogy ezek az elvek hiánytalanul érvényesültek minden egyes esetben, de érvényességüket nem vontak soha kétségbe s a fejlődés érvényesülésük irányában volt kicövekelve. Ma nem egy területen azt látjuk, hogy a hatalom elfogultnak mutatkozik az alattvalók bizonyos rétegeivel szemben, megvonja tőlük a boldogulás eszközeit, a már megszerzetteket és a jövőbelieket, különbségeket konstruál alattvaló és alattvaló között származásuk vagy valamely más különböztető szempont szerint, kizárja őket egy újonnan megfogalmazott nemzetközösségből, törvényes erőszakot alkalmaz munkalehetőségeik elkobzására vagy legalább is korlátozására, megvonja tőlük bizonyos funkciók gyakorlásának jogát. Ezzel lényegesen megváltozik az állam és alattvalói közti viszony és a bizonytalanság, félelem és gyanú elemei teszik még nyugtalanabbá a társadalmi együttélést, amelyben a népek egymás közötti viszonyának feszültségei miatt amúgy is állandó a nyugtalanság.
Az elvek áttörése ez idő szerint még csak a legkisebb ellenállás pontjain történik, de minden ilyen áttörés magával hozza továbbiak lehetőségét s bátorítja az elégedetlenséget, a ki nem elégült igényeket további áttörési pontok keresésére. Ha az államhatalom bármiféle meggondolások alapján elkezd különböztetni az alattvalók között, mindig akadnak, akik más meggondolások alapján más rétegeken vagy kategóriákon kívánják ezt a különböztetést megkísérelni, e célból mozgalmakat indítanak, amelyekről nem tudni, mire fognak vinni. Megcsorbítják az emberek egy bizonyos csoportjának, mondjuk a zsidóknak a polgári jogait, - mért ne lehetne hasonlót cselekedni egy más csoporttal, például az asszimiláltakkal szemben? Vissza