Balaton

Előszó

Részlet a könyvből:

Aki repülőgépen utazik át a Balaton-vidék fölött, mintha egy nagy tenyéren nyugvó, elnyújtott téglány alakú fényes selyemdarabot látna. Az északkelet-délnyugat irányban húzódó csillogó terület körülbelül 70 km hosszú és átlagosan 4-6 km széles. Északon magányos vagy láncba fogódzó középmagas hegyek dél felé lejtő lankái szegélyzik, kisebb-nagyobb öblökkel tagolva a partot; felső harmadánál szív alakú félsziget vágja szinte keresztül, mintegy másfél kilométer szélességű átjárót hagyva a Kis-tó meg a Nagy-tó között. A hegyvonulat mögött, erdőségek, mezőségek között egyre növekvő ipartelepek. A déli part majdnem egyenes; egyre hosszabbodó védőgátak szorítják vissza az egykor messzire a mai határok mögé benyúló nádas berkeket. A parton vasútvonal és autópálya halad homoki fenyvesek, nyárfasorok, füzesek és gyümölcsös kiskertek meg parkok övezetén át, ezekben családi nyaralócskák és sokemeletes modern szállodák csoportozatai; beljebb, távol a víztől rétek, szántóföldek, egykori nagy berkek maradványai, s csak jó messzire a halmok közé húzódó falvak. A víz nem mély; átlagosan négy méter. Ezért is melegszik fel hamar, s teszi kisimuló felszínének, könnyű párázatának tükröződésével oly varázslatossá a felette áramló fényt. Szabad utat enged a szelek mozgásának: ezért is oly friss ott mindig a levegő, s ezért tud a tó pillanatok alatt dühöngő viharok tengerévé lenni. Vissza