Keresztneveink nyomában

Előszó

Tulajdonképpen és eredetileg csak egyeden keresztnevünk nyomában indultam el: a Tibor-énak. Bántott a lelkiismeret. Keresztneveink, védőszentjeink című könyvemben ugyanis azt írtam, hogy a Tibor a Tiborc rövidülése. Ebben ugyan LADÓ JÁNOSt (Utónévk. 218) követtem, de ez nem volt elég a lelkiismeretem megnyugtatására. Mert a középkorban közepesen használt, akkor mindig latinul feljegyzett, a középkor után pedig a személynévi alkalmazásból úgyszólván eltűnő Tiborc nevet ugyan ki és mikor rövidítette meg? Ezt a rövidüléselméletet már TOLNAI VILMOS is kétségbe vonta (MNy. I. 367 k), és rámutatott arra, hogy a Tibor már PÁPAI PÁRIZ szótára BOD PÉTER szerkesztette kiadásának (1767) névjegyzékében is megvan, mégpedig így: Tiborius: Tibor, utána pedig: Tiburtius: Tiburtz. Ebből pedig egyáltalán nem az látszik, hogy ugyanannak a névnek t-s és t nélküli változatával van dolgunk, hanem az, hogy két egymástól független névvel. Ha BOD egy névnek gondolta volna a Tibor-t és a Tiburtz-ot, akkor így közölte volna: Tiburtius: Tibor, Tiburtz, aminthogy ilyesmire számos példa van névjegyzékében. Azt is megtudjuk abból a cikkből, hogy a szerző értesülése szerint gr. Károlyi György volt az, aki fiát 1843-ban elsőnek kereszteltette a Tibor névre. Azóta a név gyönyörű pályát futott meg. LŐRINCZE LAJOS szerint (Nyr. 93. 33 kk) 1967-ben gyakoriság szempontjából már a 8. helyen állt. És ama első névadás előtt? Azt, hogy nem használják, hogy ismeretien, voltaképpen nem lehet bizonyítani. Az olyan érvnek, amelynek értelmében valamiről a számba jöhető művek még oly nagy mennyiségében sincs szó, csekély bizonyító értéke van. Pedig ebben a vonatkozásban lehetetlen másféle bizonyítékkal előhozakodni. Éveken át számtalan régi lexikont, névtárat, névgyűjtést, névsorkiadványt vizsgáltam meg - felsorolásukra itt nincs hely -, de a BOD PÉTER előtti korban sehol sem bukkantam Tibor-ra vagy Tiborius-ra. Még SZABÓ T. ATTILA sem hoz helynévgyűjtésében (Helynevek) szóba egyetlen Tibort sem. Már itt megemlítem, hogy ő helynéven mindig az egyes települések belső vagy külső területén előforduló helyrajzi tényezőket érti - tehát nem a helységneveket, azaz a politikai községek és városok nevét (i. m. 3j). Vissza