Kereszténység és filozófia (dedikált példány)

Fülszöveg

Az idők elején, közepén és végén egyaránt az élet fája áll. Ezt látjuk a Teremtés könyvében, ahol az élet fája az Édenkert közepén magasodik, s gondozását az ember kapta feladatául (Ter 2,9.15). S róla olvashatunk a Biblia utolsó könyvében, a Jelenések könyvének végén is, amely szerint az igaznak joga lesz az élet fájához, s bemegy az új Jeruzsálembe (Jel 22,14). Középen pedig a Megváltó új életet hozó keresztfája áll, amely az embert, ha rá figyel, útján eligazítja.
Ha feltesszük a kérdést, vajon mit jelent korunk embere számára ez a bibliai tanítás, mit jelent a keresztfa s a nyomában fakadó új élet, a válasz messzire vezetne. A kérdéssel s a kereszt üzenetével mégis szembe kell néznünk, hisz az mindig időszerű.
A ma embere nem jellemezhető egykönnyen; sokféle arcát mutatja. Ismerjük szánalmasan rohanó, törtető, önző társainkat, látjuk a közömbösöket, a szenvteleneket, a napjaikat döbbenetes tompaságban, tájékozatlanságban és érdektelenségben tengődőket, akiknek Dante külön... Tovább

Fülszöveg

Az idők elején, közepén és végén egyaránt az élet fája áll. Ezt látjuk a Teremtés könyvében, ahol az élet fája az Édenkert közepén magasodik, s gondozását az ember kapta feladatául (Ter 2,9.15). S róla olvashatunk a Biblia utolsó könyvében, a Jelenések könyvének végén is, amely szerint az igaznak joga lesz az élet fájához, s bemegy az új Jeruzsálembe (Jel 22,14). Középen pedig a Megváltó új életet hozó keresztfája áll, amely az embert, ha rá figyel, útján eligazítja.
Ha feltesszük a kérdést, vajon mit jelent korunk embere számára ez a bibliai tanítás, mit jelent a keresztfa s a nyomában fakadó új élet, a válasz messzire vezetne. A kérdéssel s a kereszt üzenetével mégis szembe kell néznünk, hisz az mindig időszerű.
A ma embere nem jellemezhető egykönnyen; sokféle arcát mutatja. Ismerjük szánalmasan rohanó, törtető, önző társainkat, látjuk a közömbösöket, a szenvteleneket, a napjaikat döbbenetes tompaságban, tájékozatlanságban és érdektelenségben tengődőket, akiknek Dante külön helyeket jelölt ki a Pokol rettenetes bugyraiban. Ugyanakkor észleljük az igényt a magából kilépésre, a magasabb erőkre, a ráhagyatkozásra, a beavatásra, a részvételre, amit a sarlatánok, a zavaros kultuszok oly hozzáértőén szoktak kihasználni. S nem lehet tagadni, hogy mindig megtapasztaljuk a vágyat az igazi jóra. Elpusztíthatatlanul előtör és megnyilvánul, sokszor meglepő és megható mélységekből az igazi együttérzés, segítőkészség, önzetlenség, a józan ítélőképesség, az ép erkölcsiség, s a természetes és egészséges vágy a megváltásra. Vissza