Előszó
A jelen könyv egy korszerű feladatnak kíván eleget tenni. Általánosságban kimondhatjuk: az ember számára elengedhetetlen - ha öntudatosan akar élni -, hogy helyzetét felmérje, hivatását adott körülmények között tisztázza. Még inkább igaz ez az egyházra vonatkozólag. Világviszonylatban ezt a tisztázást az egyház el is végezte a II. Vatikáni Zsinaton. Utána a részegyházakon a sor, hogy az ott elhangzott elveket a saját helyzetükre alkalmazzák. Itt az ideje - ha kissé késve is - hogy mi magyar katolikusok is számot vessünk adott történelmi körülményeinkkel, s szem előtt tartva az idők jeleit, tisztázzuk állásfoglalásunkat, feladatainkat a magyar szocialista társadalomban. 1971 őszén a római püspöki szinoduson Dr. Ijjas József kalocsai érsek a magyar püspöki kar nevében az alábbiakat terjesztette elő: " A magyar püspöki kar javasolja, hogy az egyes országok katolikus teológusai dolgozzák ki az igazságosság és a szociális magatartás korszerű teológiáját, a maguk szűkebb hazájának sajátos viszonyai szerint.
Ki kell dolgozni és közkézre kell adnia a »Katolikus szociális kátét«. Ez felölelné az ember társas életének minden területét: a családot, a munkahelyet és munkamorált, a községet, az egyházközséget, a szakszervezetet, a társadalmi életet, a politikai életet. Mindezt az evangélium szellemében és az egyház legújabb megnyilatkozásai szerint, beledolgozva ebbe a kátéba a Mater et magistra, Pacem in terris, Gaudium et spes, Populorum progressio tanításait.
Javasoljuk, hogy foglalkozzon a szinodus azoknak a helyi egyházaknak helyzetével, melyek olyan államokban fejtik ki működésüket, ahol a politikai és társadalmi fejlődés nem keresztény irányú. Speciális vonatkozásban viszont ugyanezen rendszerek eredményesen munkálkodtak már eddig is az elmúlt idők társadalmi és gazdasági igazságtalanságainak felszámolásán."
A történelmi és politikai fejlődés következtében a magyarországi római katolikus egyház is ilyen helyzetben él. A mi püspöki karunk, papságunk és híveink helyzetének reális felmérése után, és lelkiismeretünk szerint azon a meggyőződésen vagyunk, hogy a helyi egyháznak mindent el kell követnie, hogy Isten népe - hitbeli és vallásnézeti érveink, vallásos élete gyakorlatának feladása nélkül közreműködjék az ország egyetemes javát és minden állampolgárnak emberhez méltó életét előbbre vivő igazságosság megteremtésében. Akkor is, ha ennek az igazságosságnak elveit és gyakorlatát a mai Magyarországon ez a fogalom jelzi: szocializmus.
Elvileg nem lehet materializmus és idealizmus, teizmus és ateizmus között szintézist létrehozni, de hivő és nem hivő ember együtt dolgozhat hazája és az emberiség egyetemes javán.
A Hazafias Népfront kereteiben működő Szabolcs-Szatmár Megyei Papi Békemozgalom vezetősége - saját kezdeményezésére - munkaközösséget szervezett az idézett főpásztori javaslat megvalósítására. A munkaközösség tagjai részben megyénk lelkipásztorai közül kerültek ki, részben az ország többi részéről. A könyv az ő álláspontjukat tükrözi, nem hivatalos egyházi megnyilatkozás.
Célunk nem is az, hogy a kijelölt feladatot végérvényesen megoldjuk és lezárjuk. Ellenkezőleg: inkább, hogy az egyházon belül országos párbeszédet indítsunk a végleges tisztázás érdekében. Nem megoldás tehát, csak kezdeményezés. Mint ilyen természetesen hiányos, sokszor talán vitatható, de minden bizonnyal gondolatindító. Aki olvassa, valószínűleg elismeri, hogy a felvetett kérdésekkel foglalkozni fontos. Ha sikerül róluk széles körű párbeszédet elindítanunk, célunkat elértük. A felvetések ugyanis inkább csak vázlatosak, és a kérdésekre adandó válaszokat egyre jobban mélyíteni és szélesíteni kell. Ezért minden jószándékú hozzászólás és kritika azt segíti elő, hogy a magyar katolikusok milyen módon tudják benne a kereszténység életépítő értékeit megvalósítani.
E tanulmánygyűjteményt természetesen elsősorban a hivő embereknek szánjuk - híveknek és papoknak egyaránt. -
Jóleső érzés lenne azonban tudni azt, hogy nem hivők is megtisztelik könyvünket azzal, hogy elolvassák és hiányosságaira felhívják figyelmünket a párbeszéd szellemében, szolgálva ezzel a népi nemzeti egység eszméjét. /Csépányi Ferenc/
Vissza