Előszó
Részlet a könyvből:
KERESZTAPÁMÉK
Keresztapámék benn laktak a városban. Volt ugyan egy szép birtokuk kastéllyal a falu szélén, de ott alig töltöttek egy-két hetet évenként, mert keresztanyám azt...
Tovább
Előszó
Részlet a könyvből:
KERESZTAPÁMÉK
Keresztapámék benn laktak a városban. Volt ugyan egy szép birtokuk kastéllyal a falu szélén, de ott alig töltöttek egy-két hetet évenként, mert keresztanyám azt mondta, hogy nem tud másutt élni, csak a városban. Ami annál különösebb volt, mert nem járt sehová, csak a kertjét gyomlálta, öntözte, a baromfiakat ajnározta és a cselédeket riktirozta egész nap. Látogatóba nem ment, ha vizit jött, alig várta, hogy elmenjen.
Keresztapámat egyszer meg is kérdeztem, hogy hogy van ez? De az öregúr nem felelt, csak legyintett. Majd egy negyedóra mulva azt mondta, ne zavarjam, mert gondolkozik, ő ugyanis állandóan gondolkozott. Nyáron a kertben, a filagóriában, télen a kályha mellett. Egész nap. Hogy min, azt nem árulta el soha, de utólag erős a gyanum, hogy csak azért, mert előbb halt meg, mint a felesége. Ha keresztanyám halt volna meg előbb, alighanem megtudtam volna, min gondolkozott annyit az ura.
Valamit gyaníthatott ebből keresztanyám is, mert egyszer, minthogy semmi egyebet sem talált a házban, amibe beleköthessen, rárivallt keresztapámra: - Jó! Jó! Csak ülj a suton, mintha háromig se tudnál számolni! Azt hiszed, nem tudom, min jár az eszed? Ismerlek!
Vissza