Kereszt és varázsdob

Előszó

Olaus Mathioc Sirma Kemi lapp vidékéről származott, így tőzsgyökeres lapp volt. Ezerhatszázhetvenkettőben Upsalában egyetemi hallgató lett, ugyanott pappá szentelték és Enontekiö lapp egyházközségének első káplánjává nevezték ki. Az 1675-1719. esztendőkben töltötte be ezt a hivatalt, majd az utóbb említett évben meghalt. Ez a békére vágyó, iszákosságra hajlamos, de tehetséges ember sokat tett gyülekezete érdekében, noha az akkori évkönyvek nem nagyon dícsérik. Sok határozottan papi feladatot végzett el, széleskörű működését bizonyára emberi gyengeségeit legyőzve fejtette ki. Irodalmi téren is működött, többek között lappra fordította Gezelius „Lasten paras tavara" című könyvét, ez azonban csak halála után mintegy kétszáz esztendővel látott napvilágot, addig kéziratként hevert a levéltárak poros süppedékeinek mélyén. E több tekintetben nevezetes férfiú emléke apró mondákban ma is él még a nép száján, sötét téli estéken a tűz fényénél mesélnek róla. És különösen akkor elevenedik meg az ő szelleme a hallgatóság előtt, lélekben akkor van együtt véle azokon a helyeken - templomban, törvényházban, még a vásártéren és a kereskedő vendéglátó szobájában is Ruijában, Lyngenvuono alján, - ahol „Vuolevi úr" valaha megtelepedett és járt-kelt, ha ezeket az emlékeket egy-egy hajdani fültanú utódja meséli él.
A szerző. Vissza

Fülszöveg

E regényében Arvi Järventaus egy évszázadokkal ezelőtt élt lappföldi prédikátor különös, emberi gyengékben és isteni rajongásban egyként bővelkedő életét írta meg. Olaus Sirma maga is lapp száramzású, úgy érzi, Isten reá bízta lapp testvéreinek megtérítését. Munkáját messze Északon kétség és lelkesedés közepette végzi. Kemény, rettenthetetlen egyéniség, egyetlen lépést sem hátrál a pogánysággal vívott küzdelemben. Vele szemben az utolsó pogány táltos, egy lapp Koppány: Paulus-Juoni méltó ellenfele a papnak. Csodálatos fiatal alakja körül szinte rajzanak egy letűnőben levő ősi világ szellemei és titkai. A hegyvidéki lappok, élükön Pulus-Juonival minden úton-módon, megható makacssággal védelmezik atyáik hitét s velük harcol a magányos pap, akinek egyetlen társa fiatal, szelid, bájos felesége: Kaarina.
Két világ csap össze ebben a regényben: az ősi mítoszok világa s a modern keresztyén emberé. Élet-halál harc ez. S a hősök élete, környezete, lappföld derengő égboltja, zuhogó folyók, csilingelő szánok, vonuló rénszarvas-csordák, lobogó északi fény, süvöltő hóvihar, szénaillatú nyár változatos képei nyűgözik le az olvasót. Néplélektani szempontból is értékes mű: belevilágít a sámánok életébe és szerepébe. És néprajzi szempontból sem utolsó: leírja a hegyvidéki lappok életét, azzal a közvetlenséggel, ahogy csak a népével együtt élő, annak minden gondját-baját, erényét és bűnét ismerő és megbocsájtó, tárgyilagos megfigyelő írhatja le. Számunkra különösen sokat mond ez a könyv. Olyan kultúráról szól, amely rokon volt a miénkkel, de amely nálunk már réges-régen meghalt.
A költői művet Kodolányi János, Järventaus jó barátja fordította magyarra. Vissza