Előszó
Sokkal jobban szeretem és érdekelnek az emberek, mint az építészet, az emberi élet színpada. Mégis az építész igazi vallomása az alkotás: a házak, a belső és külső terek, épített környezetünk....
Tovább
Előszó
Sokkal jobban szeretem és érdekelnek az emberek, mint az építészet, az emberi élet színpada. Mégis az építész igazi vallomása az alkotás: a házak, a belső és külső terek, épített környezetünk. Amelyek megépültek, vagy nem épültek meg, esetleg remélhetően megépülnek, ezek tervei, dokumentumai. A házak nem hazudnak! A szinte abszurd feladatra vállalkozó kiadó, a „mai" magyar építészekről könyvsorozatot megjelentető Pálinkás György felkérésére az életemről, emberekről, házakról, fákról, játékról és emlékezésről, mesterekről és tanítványokról kellene írnom, szépen és rendesen, külön-külön. De ez számomra lehetetlen, mert mindezek szétválaszthatatlanul összefonódtak, mondhatnám összegubancolódtak munkáimban az életem során. Másrészt a jó szándékú embert is megcsalhatja emlékezete, ha visszatekint a jelenből a múltra, hiszen az ember általában saját történelmére, történetére emlékezik. Még a nyolcvanas évek végén visszakaptuk kézzel írt életrajzunkat a munkahelyemen az akkori személyzeti osztálytól, hogy írjunk újat, mert most már lehet „igazit csinálni". Elolvastam, majd visszaadtam az eredeti példányt többek megrökönyödésére: egy életem van, volt... és következésül egy életrajzom. Ebben a könyvben sem kívánok utólag okos lenni. Mivel ma is az a hitem és véleményem ami volt korábban, amit a hatvanas, hetvenes, nyolcvanas, kilencvenes években tettem, írtam, mondtam, ezért mostani vallomásom a fellelhető régi fakult fénymásolt tervek, fényképek, pályázati anyagok mellett - archívumom soha nem volt, terveim korábbi tervező munkahelyeim átalakulása és hurcolkodásaim során tűntek el, és semmisültek meg - lényegében korábbi írásaim, munkadokumentumok, levelek és kritikák megidézése. Ez a szembesülés múltammal így hiteles, ezt talán jelenidős megjegyzéseim sem teszik kétségessé. Remélem az olvasó is érzékeli majd, hogy a házak, emberi települések nem egyszerűen alkotássá rendeződő építőanyag-halmazok. A falak és tetők, az utcák és terek az építő és használó ember szenvedélyének, érzelmeinek, sikereinek és kudarcainak - életének a tanúi. Városaink és falvaink építészete kultúránk és történelmünk látható és tapintható kőbehült drámája.
Vissza