Előszó
Ravasz pompájába, királyi széken,
Virágkoszorúsan a Szerelem
Szólt: Én a kezdet! a mindenség én!
Az élet anyja, a végtelen!
Mind, a mi embert alkotni késztet,
Az én szülöttem, mind anyja...
Tovább
Előszó
Ravasz pompájába, királyi széken,
Virágkoszorúsan a Szerelem
Szólt: Én a kezdet! a mindenség én!
Az élet anyja, a végtelen!
Mind, a mi embert alkotni késztet,
Az én szülöttem, mind anyja vagyok:
A dal, zene, költés, mind a mi müvészet,
Mitől az élet szép napja ragyog;
Mi égre törően fel tornyokat ácsol,
S leszáll a mélység nagy titkaihoz,
Mi emberi éltet jobbá varázsol,
Segélyt nyomorultan könnyíteni hoz:
Én gyermekem az mind, enyém a dicsőség,
Hódoljatok, ím e trón zsámolyán...
Ki áll egyedül ott? arcán felhős ég,
Ki vagy te sáppadt, szép szomorú lány?
Vissza