Az utolsó szultán

Előszó

Amikor e könyv írója megszületett, négy császári birodalom volt Európában: Ausztria, Németország, Törökország és Oroszország.
A világháború mind a négy császárságot elsöpörte.
A Habsburgok, Hohenzollernek, Romanovok bukását megírták; csak az Ozmánokét nem. Pedig a török birodalom nagyobb volt, mint az angol szigetország vagy Franciaország.
Vilmos császáron kívül, az elűzött uralkodók közül csak a török szultán, az egykor európai hírű festőművész írt emlékiratokat. A szultán emlékiratai azonban nem jelentek meg.
ez a könyv a padisah tudtával adja át a nyilvánosságnak életét és korát. Ez a korszak az, amelyben a vilmoscsászári Németország először folytatja gigászi harcát Indiáért, a "berlin-bagdadi" elgondolásért a britekkel. Abdul Medzsid, még jóval trónralépte előtt, mint török trónörökös, közeli szemlélője volt a világháború és előzményei titkainak.
Azok közül, akik adatokkal támogatták munkámat, elsősorban Abdur Kadir trónörökösnek, II. Abdul Hamid szultán fiának tartozom köszönettel. Vissza

Fülszöveg

II. Abdul Medzsid VI. Mohamed szultán unokatestvére.
VI. Mohamedet 1922-ben detronizálták, ugyanebben az évben elhagyta Konstantinápolyt. VI. Mohamed I. Abdul Medzsid szultán (1839-1861) fia volt, csakúgy, mint közvetlen elődei, V. Mohamed, II. Abdul Hamid és V. Murád császárok.
II. Abdul Medzsid 1922 végén foglalta el a kalifatrónt. Ez az utolsó uralkodó más családból származott: az ő édesapja I. Abdul Aziz volt, akit 1876-ban meggyilkoltak. A származásnak ez a különbözősége igen fontos körülmény, ha meg akarjuk érteni az utolsó kalifa sajátos lelki alkatát.
Milyen ember II. Abdul Medzsid?
Személyes találkozásaim alapján állapíthatom meg, hogy elsősorban is kedves, közvetlen és szívélyes, ezenfelül kifejezetten szabad gondolkodású. Ha kevésbé viharos években kerül a trónra, bizonyos, hogy kiváló császár lett volna belőle. Azonban a sors úgy fordult, hogy az ősi császári dinasztia tagjait száműzték és Ozmán leszármazottjainak vagyonát elkobozták.
Így tehát II. Abdul Medzsidnek is el kellett hagynia Törökországot. Svájcba, majd pedig Franciaországba menekült. Azt ajánlottam ekkor, ajánljanak fel neki egy szuverén trónt, ha kis jelentőségűt is. Volt is ilyen a Földközi-tenger egyik mohamedánlakta szigetén: a francia protektorátus alatt álló Dzserba fejedelemség. Ha II. Abdul Medzsinek nincs a valóságban világi hatalma, megszűnik kalifának lenni, - a mohamedán világ törvényei szerint ugyanis az egyházfői, kalifai hatalmat csak olyasvalaki gyakorolhatja, akinek világi hatalma is van, bármily kis országban is. Azonban bizonyos személyiségek ellenezték ezt a tervet és II. Abdul Medzsinek más megoldást kellett keresnie, hogy megmaradjon az, ami volt: az igazhívők lelki fejedelme.
A kalifa később Nizzába költözött; méltóságteljes, egyszerű életmódot folytat. Szép leánya férjhez ment a világ leggazdagabb fejedelméhez, az indiai Haiderabad királyi trónjának mohamedán örököséhez.
Utoljára 1939-ben volt szerencsém beszélni Párisban Őfelségével. Találkozásom emlékei elevenednek meg előttem, midőn e sorokat írom. Úgy érzem, a világ bármely táján olvasnak róla, személyének és életsorsának mindenütt mély érdeklődést kell keltenie.
Claude Farrére, a Francia Akadémia tagja Vissza