Előszó
Századunk utolsó két évtizedének minden bizonnyal legtöbbet vitatott kérdése környezetünk állapota, és a szakemberek abban is egyetértenek, hogy az emberiség számára a 21. század legnagyobb kihívása is a környezeti probléma. A világ multinacionális cégeinek vezetői sokszor idézik a nálunk is jól ismert Persil egyik német professzor szakértőjének a kijelentését: "A környezetvédelem túlságosan fontos ahhoz, hogy a környezetvédőkre bízzuk." A fenti mondat értékelhető őszinte aggódásként éppúgy, mint az ipari lobby cinikus megnyilvánulásaként. Bárhogy értelmezzük is, annyi tanulsággal mindenesetre kell, hogy szolgáljon számunkra, hogy ideje komolyan foglalkoznunk a problémával nekünk közgazdászoknak is. A német professzor kijelentését kicsit kitekerve azt mondhatjuk, hogy a környezetügy túlságosan fontos ahhoz, hogy kizárólag az ökológusokra, mérnökökre, vagy a zöld mozgalmak aktivistáira bízzuk. Minden állampolgárnak és intézménynek, így a gazdasággal foglalkozó szakembereknek is részt kell venni a gondok megoldásában. Ma már világos, hogy közgazdász elődeink kissé indokolatlanul túlértékelték a gazdasági növekedés lehetőségeit. A technológiai fejlődést szinte mindenhatónak tekintették, és minden bizonnyal tévedtek a gazdaság és a bioszféra viszonyának az értelmezése során is. Engedje meg a tisztelt olvasó, hogy egy egyébként meglehetősen konkrét szövegű jegyzet bevezetőjében egy kicsit filozofikusabb hangvételt üssünk meg. A lengyel Stanislaw Lem azok véleményét, akik minden rossz forrását a technikai haladásban vélik felfedezni, a következőképpen összegzi: "a technoevolúció több rosszat okoz, mint jót; az ember rabjává lesz annak, amit ő maga alkotott, olyan lénnyé lesz, amely tudása növekedésének mértékében egyre kisebb részt vállalhat a saját sorsa feletti döntésekben." A következőkben Lem így folytatja: "és ha nem ítéljük el a technológiát mint minden baj forrását, de nem kell dicsőítenünk sem - csupán józanul meg kell értenünk, hogy az a korszak, mely a szabályozást még nem ismerte, már lassan a végéhez közeledik. További cselekvéseinket a morális törvényeknek kell szabályozniuk, ezek adjanak nekünk tanácsot az alternatív lehetőségek közötti választásokban, amelyek elé létrehozójuk, az erkölcsön kívül álló technológia állított bennünket. A technológia anyagokat és eszközöket ad, s a mi érdemünk vagy vétkünk, hogy jó vagy rossz módon élünk-e velük." "A technológia formál bennünket és formálja elveinket - a morálisakat is. " "A cselekedetek erkölcsi megítélése mindenek előtt megfordíthatatlanságuk fokától függ", minden kornak megvan az igazról a maga elképzelése, amellyel lehet egyetérteni vagy sem, de amelyet mindenek előtt meg kell érteni." Lem technológiáról és erkölcsről beszél, és a két fogalom együttes megjelenése a környezetvédelem kapcsán nagyon is érthető. A technológia egy cél elérésének módszere csupán. Az, hogy a kitűzött cél magasztos vagy alantas, nem technológiai, hanem erkölcsi kérdés, és ez az, amire többek közt a közgazdászoknak is figyelmet kell fordítani. El kell döntenünk ugyanis, hogy mennyit és hogyan használhatunk föl a ma élő nemzedékek érdekében a természeti erőforrásokból és mennyit hagyunk és milyen állapotban az utánunk következő nemzedékek számára. El kell döntenünk azt is, hogy mennyire terhelhetjük szennyezéssel a környezetet és milyen környezetminőséget hagyunk a jövő generációk számára? A kérdésekből látszik, hogy ezek megválaszolása nem a technológia, nem a közgazdaságtudomány kompetenciája, hanem valójában társadalmi értékválasztás kérdése. Nem véletlen, hogy az utóbbi húsz évben a világ jelentős közgazdasági felsőoktatási intézményeiben önálló gazdaságtudományi diszciplínaként vezették be a természeti erőforrások és a környezet gazdaságtana tárgyat. Őszinte örömünkre szolgál, hogy mindössze néhány éves késéssel Magyarországon is megkezdődött a felsőoktatásban a környezetgazdaságtan oktatása, a helyi intézményi feltételektől függő tananyagszerkezetben. Jelen kézirat két korábbi jegyzet alapján készült, új fejezetekkel és az egyes fejezeteken belül is bizonyos változtatásokkal. (Kerekes: Környezetvédelemről, közgazdászoknak (1989), Kerekes-Kobjakov: Bevezetés a környezetgazdaságtanba (1994)).
Vissza