Zöld parázs

Fülszöveg

1942-ben születtem Háromfán. Apám a Don környéki harcokban eltűnt, hegedűje tokjában porosodik a gerendán. A pár hold földdel való veszkődés szüneteiben egyetlen öröme volt, ha kézbe vehette szüreti bálon, búcsúban, lakodalomban. Rám maradt notesze tele régi katonanótákkal, népdalokkal: ez volt első találkozásom a költészettel.
A csurgói Csokonai Gimnázium tanulója voltam, amikor első versemet közölte a Somogyi Néplap. Érettségi után e lap munkatársa voltam egy ideig. A Pécsi Tanárképző Főiskola magyar-orosz-rajz szakán szereztem tanári képesítést 1966-ban. Tanítottam a Somogy megyei Sávolyon három évig. Jelenleg a soproni Orsolya téri Ált. Iskola könyvtárosa vagyok.
Formáló élményeim között Bartók zenéjét, Van Gogh és Egry festészetét, Csokonai, Berzsenyi örökségét tartom számon. A kortársi lírából a legtöbb ösztönzést Csanádi Imre költészetétől kaptam az íráshoz.
Sokat köszönhetek Fodor Andrásnak, Takáts Gyulának, Szederkényi Ervinnek, akik kezdettől figyelik írásaimat, tanácsaikkal segítenek. Az utóbbi időben műfordítással is megpróbálkoztam. Nemrég az örmény Iszahakjan verseit ültettem magyarra többekkel (Iszahakjan versei, Európa 1975).
Verseimet főként a Jelenkor, a Somogy, ezenkívül a Kortárs, az Életünk közölte. Szerepeltem néhány antológiában (Érlelő, Versmondók könyve 1975, Vaspróba, Költők a városról - pécsi miniatűr antológia).
Kerék Imre

Kerék Imre jó formaérzékkel rendelkező, kulturált, tehetséges és rokonszenves költő. Különösen a természetélményeit megfogalmazó, érzékletes és szép költői képeket fölhasználó remek verseiben alakította ki egyéni hangját, saját költői világát. Figyelmet érdemelnek a népköltészet megtermékenyítő hatását kamatoztató próbálkozásai, a népi mondókákat és regöléseket variáló versei, valamint azok az alkotásai, melyekben történelmi példákat idézve, vagy származásához, szülőföldjéhez kötődő hűségét megvallva, saját sorsának, a világban elfoglalt helyének, feladatainak megfogalmazására törekszik. Vissza