Kéraban, a vasfejű

Előszó

Molybon Van Mitten és inasa Brúnó Bétáinak, nézegetnek s okoskodunk, bár nem értik, a mi körülöttük történik.

Egy napon, augusztus 16-án, este hat órakor a Top-Hané-tér Konstantinápolyban, melyet rendesen a járókelők s a bolondozok kiabálásai élénkítenek meg, csendes, komor, csaknem teljesen elhagyatott volt. Ki a Bosporusra vezető lépcső tetejéről nézett szét, bizonnyal kedves képben gyönyörködhetett, de az emberek hiányoztak. Alig egy pár idegen ment át itt ama szűk, piszkos, sáros, sárga kutyákkal telt utczákba, melyek Péra városrészbe vezettek. Ez a városrész különösen az európaiak számára van fentartva s kőházainak fehér szine érdekesen bontakozik ki a dombon levő cziprusfák fekete lombjai közül.
Mindenkor festői szép e tér, - festői már csak az öltözetek nagy változatossága miatt is, mely itt észrevehető, - festői 8 szemet gyönyörködtető látványt nyújtanak Mohamed mecsetje karcsú minaretjeivel, vidám arab stylben készült kútja, melyen nincs meg többé a kis khinai modorban épült tetőzet, a boltok, hol szörbet s ezerféle csemege kapható, a kirakatok, a felhalmozott gyümölcsök, dinnye Szmirnából, szőlő Szkutáriból, s ellentétben velök az illatszerek és olvasók árusainak kosarai, érdekes kép továbbá a lépcső, melyhez naponkint száz és száz tarka szinű csónak érkezik, melynek két evezője a hajósok keresztbe tett karjain inkább simogatja, semmint veri az Aranyszarv és Bosporus kék hullámait. Vissza