Képzőművészetek

Előszó

A művészettörténet tanúsága szerint a különböző művészetek, mint társas lények élnek együtt, egymás hatását kiegészítik, felfokozzák és a művészet nagy korszakaiban éppen a kölcsönös kiegészülés által létrejövő összetett művészi organizmusokban érik el a fejlődés legmagasabb fokát. /Parthenon, Hagia Sophia, Reims stb./
Bármilyen mértékben különböznek egymástól a művészet alkotásai - pl. szobor;, épület, vagy kép - az építésznek éreznie kell, hogy a művészet változatai mögött valamilyen közös mag, azonos gyökér rejlik, amely, bár nehezen követhetően, a művészet közös lényegéhez elvezet.
Az építész művészi tevékenysége hasonló a karmesteréhez, aki a különböző hangszerek szólamaiból építi fel a zene épületét. Az építész tervezés közben nemcsak épületelemekkel, hanem szobrászati, festőművészeti motívumokkal, berendezési tárgyakkal kalkulál, ezért mindezeknek az elemeknek "összhangzattanával" éppenúgy tisztában kell lennie, mint a karmesternek a szólamok összecsengésével.
A fentiekből következik, hogy az építésznek a művészet szeretetéből folyó érdeklődésen túlmenően, szakszerűen kell tájékozódni a társművészetek körében, mert hivatását szakmai szálak kötik a képzőművészetekhez.
A képzőművészettörténet, mint tudomány, a kultúrtörténet egyik ága, ez utóbbi viszont, az általános történettudományba kapcsolódik.
A művészettörténet anyaga elsősorban a fennmaradt alkotások tömege. E hatalmas anyag rendezése, a keletkezés időrendjének pontos meghatározása, az alkotóművészek személyének kikutatása, s még számos hasonló kérdés tisztázása igen sokszor annyira leköti a művészettörténészek figyelmét, hogy a művészettörténet egyik alapvető szempontja bizonyos fokig háttérbe szorul. Mi ez a szempont? A művészettörténet legfontosabb feladata a művészetek fejlődésének feltárása, a fejlődés okainak kutatása. Tehát nemcsak egyszerű változások, változó tények gépies regisztrálása, nemcsak fáradságos kutatással elért pontos felsorolás. Fejlődés és változás nem azonos jelentésűek. Vissza