"Képzeljetek embert"

Előszó

A kor önmagában nem érdem. Meghatározott kor elérése akkor válik érdemmé, ha érdemdús cselekvések, tettek, művek gazdagítják az életutat, az élettartamot.
Schlett István 60. életévét töltötte be 1999. január 2-án. Ma már a 60. életév betöltése semmilyen szempontból sem lezárása egy életútnak, hanem sok kollégánk számára újrakezdést, szemléleti fordulatot, megújulást jelentett. Schlett István esetében inkább folytatás, töretlen továbbvitele mindannak, amivel eddig is foglalkozott. írásnak, analízisnek, történeti kutatásnak, oktatásnak és nevelésnek, közéleti szereplésnek.
Schlett Istvánnak szakmai sikerek szempontjából töretlen, amúgy elég küzdelmes élete volt eddig. Az érettségi évében letartóztatták, mert a békéscsabai gimnázium Forradalmi Diák Bizottságának egyik vezetője volt, gyűléseztek, lyukasra vágott nemzeti színű zászlót tűztek ki, és „felkészült" diáktársaival a bevonuló szovjet tankok fogadására. Ellenük végül is semmit sem tettek, de tudott egyik iskolatársa elrejtett pisztolyáról, aminek a lefoglalására „csatárláncba" felfejlődve jöttek el a szovjet katonák és a magyar karhatalmisták, s „ellenforradalmi izgatás, szervezkedés és fegyverrejtegetés" vádjával letartóztatták. A letartóztatásban eltöltött egy évet „szabták ki" büntetésül, közügyektől eltiltással. Ezért tolódott ki életében az egyetemre jelentkezés lehetősége. Autóvillamossági szerelőként szerzett szak-munkás-bizonyítványt, majd a közügyektől eltiltás alól mentesülve jelentkezett az ELTE Bölcsészettudományi Karára 1961-ben, történelem és tudományos szocializmus szakra. Meghökkentette a felvételiz-tető bizottságot, egyrészt azzal, hogy hogyan mer jelentkezni az egyetem tudományos szocializmus szakára egy négy évvel azt megelőzően ellenforradalmi tevékenység miatt elítélt fiatalember, másrészt meghökkent a bizottság elképesztő szakirodalmi tájékozottsága, olvasottsága, határozott érvelése miatt. Későbbi szaktanára - aki a Bölcsészkar párttitkára is volt ez időben - érvelt mellette, és így vették fel az egyetemre. Kitüntetéssel végzett mindkét szakon, s 1972-ben írásaiért a Magyar Történelmi Társulat a Károlyi Mihály-díj első fokozatával tüntette ki.
Vissza