Előszó
Részlet a könyvből:
"I.
A barlang bejáratánál eltátotta a száját, csodálkozni akart, de egy repülő keresztárnya átsuhant a hátán. Nem tudta még, miért, kalandosnak ígérkezett a vállalkozás,...
Tovább
Előszó
Részlet a könyvből:
"I.
A barlang bejáratánál eltátotta a száját, csodálkozni akart, de egy repülő keresztárnya átsuhant a hátán. Nem tudta még, miért, kalandosnak ígérkezett a vállalkozás, főképp így, hogy nem kapott rá megbízást.
A szemével addig nézett, mígnem ellene fordult a tekintete, s ahelyett, hogy befelé figyelt volna, jó sokáig nem látott semmit. Mint egy üresen vakító képernyő, olyan volt ez a semmi-látvány.
Aztán elkezdődött. Azt mondta, olyan volt, mintha egy szeméttelepen több tonna képeslapot lapátolnának az arcába, hogy végül a rengeteg üdvözlet maga alá temesse.
A legnagyobb hajnali élet mindig a temető melletti pékségben volt. Cipók illata szállt a levegőben, s egészen estig ott is maradt. Aki napközben kint járt a temetőben, perceken belül megéhezett.
A grafológus színes magazint olvasva sétált a sínek között. A nyomdai termékek számára megfejthetetlenek maradtak. Ha jött a vízszintes lift, kiugrott az árokba, leguggolt és végre hasznát látta a magazinnak.
A napkorong vörösen izzott a ringó búzamező láthatárán. Amint kicsit belecsúszott a táblába, átvilágította a kalászokat, érlelte őket. Már előre megvoltak azok az emberek, akiknek a gyomrában eltűnnek majd."
Vissza