Képes lapok a múltból

Előszó

Scheiber Sándor, az Országos Rabbiképző Intézet néhai főigazgatója egy rabbi-avató beszédében ekként fogalmazta meg a zsidóság mibenlétét: "...a zsidóság nem a születéssel kezdődik, és nem a halállal ér véget. Van. Szüntelenül. Formálódik. Örökös folyamat." A 'Képes lapok a múltból (életek, történetek, zsinagógák, képeslapok)' című könyv a zsidóságról, a magyarországi zsidóságról szól, erről az "örökös folyamatról". E könyv, írásaival és a fényképeivel, így együttesen: "tényképekkel", a múltról szól a jelenhez, a múlt néhány kiragadott szegmentuma segítségével. Amit e könyvben lát és olvas az olvasó, az már a régmúltté. Az a vallásos, hagyományt követő életvitel és életforma, melyben a vidék magyarországi zsidósága a XX. század első felében még élt, és magáénak vallott, ma már visszavonhatatlanul eltűnt, kik azt "megélték", azokat elpusztították. A múlt értékeit és szépségeit lehet sajnálni, lehet viszakívánni, de feltámasztani már lehetetlen, ahogyan az azt "megélőket" sem. Emlékeznünk és emlékeztetnünk erre viszont kötelességünk. E célt is szolgálja e "történetes-képeskönyv", a maga "tényképeivel". A múlt és az emberi sorsok iránt érdeklődők mellett e könyv a képeslapok kedvelőihez is szól, vagyis a szélesebb olvasóközönséghez. A zsidóság XX. századi magyarországi történelmét ugyanis nem csak az itt élt és élő zsidóknak kell megismerniük, hanem mindenkinek, kit ezen ország történelme, tehát az egykoron itt élt emberek sorsa érdekel. E könyv, felépítéséből következően, széleskörűen igyekszik a különféle igényeket kielégíteni, hiszen nézegethető képes könyvként, olvasható egyféle korrajzként, elbeszélések gyűjteményeként, élettörténetek tárházaként és helytörténetként is. Ám nem ez a lényeg! Az e könyvben láthatók és olvashatók a múltról szólnak. A közelmúltról. A közelmúltról, amelyben egy sajnálatos hiátus állt be. Valami véget ért a XX. század közepén, valami véget ért a holokauszttal, hiszen a holokauszt nem pusztán az európai és a magyarországi zsidóság nagyobbik felének fizikai megsemmisítését jelentette, hanem egy korszak végét is. A vidéken élő zsidóságot szinte teljesen megsemmisítették, visszatérő maradaékaik beköltöztek a nagyvárosokba és a fővárosba, vagy elhagyták az országot. Majd' teljesen megszűnt létezni a vidéki Magyarország zsidósága. Kevesen, nagyon kevesen emlékeznek már - koruknál fogva is - a környezetükben élt zsidókra, vidéken. E képes-lapos könyv megmutatja a hajdani vidéki zsidóság és környezete életét, láttatja hogy hogyan is éltek akkoriban a zsidó honfitársak, megismertet egykori környezetükkel, felidézi az akkori zsidó életet, a legendákat, hagyományokat és ekként emlékeztet, megemlékezik, emléket állít a meggyilkoltaknak. Deutsch Gábor írásai, tudósításai, emlékező és emlékeztető sorai, mint megannyi építő-emlékkő a magyarországi zsidóság XX. századi történelmének falában. Ő, mindenki "Dajcs bácsija", ki szerényen meghúzódva a háttérben, úgy tetszik, hogy csak hagyja beszélni az emlékezőkez, ő csak lejegyzi szavaikat. Holott ő a beszéltető, ő a krónikás, a "nagy dolgok tudója", ki roppant fontos dolgot visz végbe. Úgy cselekszik ahogyan a súachbeli Bildád tanácsolja Jóbnak: "Mert kérdezd csak az előbbi nemzedéket s figyelj őseik kutatására; mert mi tegnapiak vagyunk és nincs tudomásunk, mert árnyék napjaink a földön! Nemde ők oktatnak majd téged, megmondják neked és szívökből fakasztanak szavakat." Hagyja mesélni, emlékezni az emlékezőket és ezzel emlékeztet, nem hagyja ezáltal elfeledni a múltat, megírja, megörökíti a múltat a követő nemzedéknek, miként azt a képeslapok is tették. A képeslapok, amelyek Izsák Gábor gyűjteményéből származnaka, mindehhez dokumentumul szolgálnak, elevenen láttatják a múltat, hiszen az azokon láthatók döntő többsége már csak e lapokon és az egyre kevesebb emlékező emlékeiben léteznek. A történetek és a képeslapok, a "tényképek" is a múltat idézik fel, az elmúlt időket, így lesznek a történetek és a képeslapok képes lapokká jelenünkben. Jó nézelődést e lapokon!

Oláh János Vissza