Fülszöveg
Tiszaújvárost a XX. század szülte. Egy fél évszázaddal ezelőtt a^ akkor még nem zsákutcának tűnő szocializrnus magyarországi álmodozói — akik ott bábáskodtak e kukoricaföldekre települt emberi lakhely sziiletésénél — természetesen más jövőt szántak a semmiből egyik pillanatról a másikra kinőtt lakótelep-városnak. Szimbólumnak szánták, országnak-világnak bemutatandó példának, mellyel egy politikai rendszergazdasági, szellemi fölényét, egy más típusú élet kirakatát kívánták jelképezni. Szerencsére a város kinőtt a „megálmodói" kezei közjil, s most már jó ideje önálló életet él. A város napjainkra felnőtt. Már több mint 2j éve, hogy újjászületett. Már gyökereket eresztett, ugyanakkor koloncok, kötelékek nélküli, szabad szellemű település, amely fogékony minden újra, és befogadója minden újító törekvésnek. Tiszaújvárost a XX. század sziilte, s ma már tudjuk, azért, hogy — kinőve gyermekbetegségeit — a XXL század meghatározó gazdasági, kereskedelmi és szellemi központja legyen. Azon a...
Tovább
Fülszöveg
Tiszaújvárost a XX. század szülte. Egy fél évszázaddal ezelőtt a^ akkor még nem zsákutcának tűnő szocializrnus magyarországi álmodozói — akik ott bábáskodtak e kukoricaföldekre települt emberi lakhely sziiletésénél — természetesen más jövőt szántak a semmiből egyik pillanatról a másikra kinőtt lakótelep-városnak. Szimbólumnak szánták, országnak-világnak bemutatandó példának, mellyel egy politikai rendszergazdasági, szellemi fölényét, egy más típusú élet kirakatát kívánták jelképezni. Szerencsére a város kinőtt a „megálmodói" kezei közjil, s most már jó ideje önálló életet él. A város napjainkra felnőtt. Már több mint 2j éve, hogy újjászületett. Már gyökereket eresztett, ugyanakkor koloncok, kötelékek nélküli, szabad szellemű település, amely fogékony minden újra, és befogadója minden újító törekvésnek. Tiszaújvárost a XX. század sziilte, s ma már tudjuk, azért, hogy — kinőve gyermekbetegségeit — a XXL század meghatározó gazdasági, kereskedelmi és szellemi központja legyen. Azon a történelmi tájon, ahol megtelepült. Méghozzá ember léptékű, komfortérzetet biztosító, fiait mágnesként megtartó haza, hol az emberek otthonra lelve, belső meggyőződésből vallják: nekünk nem térkép e táj.
1942-ben átadták a polgári Tisza-hidat, a^ahho^ tartozó új, a híd és a mai Tiszaújváros közigazgatási határa közötti bekötőntat. Ugyanebben az évben kezdték el lebetonozni a 33 z-es országutat (mai 33-ös főút), amelyhez^ között megépítették a Nyékládháza-Muhi közötti
szakaszt. Sajószögeden is ekkor véglegesült a főút ma ismert nyomvonala. Valójában tehát ekkoriban vetették meg környékünk közlekedésének alapjait, amely elengedhetetlen eleme volt az^ 'yo-es években újraindított iparosításnak. Bár ez^az^erőltetett iparosítás nem minden esetben igazodott azjország nyersanyag erőforrásaihoz^ illetve hagyományos, agrárjellegű berendezkedéséhez^ mégis kimozdította térségünket a második világháború okozta gazdasági recesszióból.
A^ államvezetés felismerte, hogy - számos módosítás után - a második világháború előtt elkezdett dél-borsodi iparfejlesztés folytatható, hiszen az^ alapok már megvannak: tervek, úthálózat, továbbá az ipar működéséhez, szükséges nagy mennyiségű víz^ a Tisza vize. De sokat nyomott a latba a környezet is, vagyis hogy lehetőség van további területek beépítésére (város, más ipari üzemek), és hogy nagy mennyiségű szabad munkaerő állt rendelkezésre. Mindezekre alapozva acélműit több mint 60 évben felépült egy város és a magyar ipar egyik fellegvára: mai nevén Tiszaújváros.
Vissza