Képes Krónika 1920. június 29.

Előszó

Hosszú órák után Arriusz végre, Ben-Húr örömére, visszanyerte a szavát.
Összefüggéstelen kérdésekről, hogy hol van és ki és hogyan mentette meg őt — fokonkint az ütközetre tért. A győzelem kétes volta izgatta és nem kevésbbé magához térítette a hosszú pihenés, mely csakhamar beszédessé tette.
— Szabadulásunk, látom, a küzdelem eredményétől függ — mondta. — Azt is látom, mit tettél érettem. Saját életed kockáztatásával mentetted meg az enyémet. Bármi történjék is, én tehát hálával tartozom neked. És, hogyha a szerencse kedvez és baj nélkül kilábolunk ebből a veszedelemből, oly szívességet teszek, ami illik az olyan rómaihoz, akinek elég hatalma van arra, hogy háláját kimutassa. De, ha balra fordulna a kocka, meg kell Ígérned, hogy megteszed, amit parancsolok.
— Ha nem tilos dolog, megteszem — felelte Ben-
Húr.
Arriusz megpihent, majd fürkészve kérdezte:
— Valóban a zsidó Húrnak a fia vagy?
— Úgy van, amint mondtam, — felelte Ben-Húr komolyan.
— Ismertem atyádat — szólt halkan a tribün.
Júda közelebb húzódott hozzá és mohón figyelt: —
végre, azt gondolta, hogy otthonáról fog hallani.
— Ismertem és szerettem őt, — folytatta Arriusz.
Ismét szünet következett, mely alatt a tribün mélyen
elgondolkozott, majd habozva mondta:
— Lehetetlen, hogy te, az ő fia, ne hallottál volna Kátóról és Brútuszról. Igen nagy emberek voltak, de sohasem oly nagyok, mint a halálban. Haldoklásukban ezt a törvényt hagyták hátra: — A római ne élje túl szerencséjét... Vigyázol-e?
— Hallom.
— A nemesek Rómában gyűrűt szoktak viselni. Az én kezemen is van egy. Húzd le most.
Kezét odatartá Júdának, aki teljesítette a tribún kívánságát.
— Most húzd a saját ujjadra.
Ben-Húr szót fogadott.
— E játékszernek megvan a maga haszna — mondta most Arriusz. — Nekem vagyonom és pénzem van. Engem még Rómában is gazdagnak tartanak. Családom nincs. Mutasd meg a gyűrűt szabadosomnak, aki távol­létemben felügyel; Mizénum mellett egy villában találod. Mondd el neki, hogy jutott hozzád és kérj tőle bármit, akár mindent, ami nála van; ő nem fogja megtagadni a kérést. Ha én élek, még jobbat teszek veled. Szabaddá teszlek, visszaadlak otthonodnak és családodnak; vagy arra a foglalkozásra adhatod magad, amely leginkább tetszik. Hallod-e?

Vissza