Fülszöveg
Filmkritikusként mindig is a tabutémák, a nehéz ügyek érdekeltek, de egyáltalán nem a bulvárszenzációk, hanem azok a nagyon is valóságos veszedelmek, lelki és társadalmi csapdák, amelyek mindennapi életünket nehezítik.
A titok egyszerű, a tabu ördöglakat, a titokról nem szabad, a taburól nem tudunk beszélni, sót világosan gondolkodni sem. A moziba járó, tévénéző, internetező esszéíró ideje ilyenkor jön el.
Hogy miért kell ehhez film, miért nem elég a szociológia, a pszichológia, vagy a történettudomány? Képkorszakban élünk, információink döntő hányadát a filmek, a tévé, az internet tükre által látjuk. A filmkritikus helyzete ideális, egyszerre láthatja át a dolgot magát és a róla alkotott víziókat.
A mozgókép - legyen az dokumentum vagy fikció, nézzük moziban, tévéképernyőn, vagy épp interneten - elvben bölcsebbé és szabadabbá tehetne, ehelyett maga is megfejthetetlen labirintus. Egyszerre varázseszköze a megismerésnek és a megtévesztésnek. Szinte nincs olyan téma, ahol ne...
Tovább
Fülszöveg
Filmkritikusként mindig is a tabutémák, a nehéz ügyek érdekeltek, de egyáltalán nem a bulvárszenzációk, hanem azok a nagyon is valóságos veszedelmek, lelki és társadalmi csapdák, amelyek mindennapi életünket nehezítik.
A titok egyszerű, a tabu ördöglakat, a titokról nem szabad, a taburól nem tudunk beszélni, sót világosan gondolkodni sem. A moziba járó, tévénéző, internetező esszéíró ideje ilyenkor jön el.
Hogy miért kell ehhez film, miért nem elég a szociológia, a pszichológia, vagy a történettudomány? Képkorszakban élünk, információink döntő hányadát a filmek, a tévé, az internet tükre által látjuk. A filmkritikus helyzete ideális, egyszerre láthatja át a dolgot magát és a róla alkotott víziókat.
A mozgókép - legyen az dokumentum vagy fikció, nézzük moziban, tévéképernyőn, vagy épp interneten - elvben bölcsebbé és szabadabbá tehetne, ehelyett maga is megfejthetetlen labirintus. Egyszerre varázseszköze a megismerésnek és a megtévesztésnek. Szinte nincs olyan téma, ahol ne ütköznénk bele az önáltatásba és a manipulációba, hiedelmeink és a valóság súlyos különbözésébe.
Önismeretünk - legyen szó magánéletről, politikáról múltról vagy jövőről életről halálról szerelemről - katasztrofálisan rossz hatásfokkal működik. Nem csoda: tükör által homályosan látunk.
Utánunk a képözön: nézzünk bele a képernyő kellős közepébe.
"Nemcsak a fákat lehet kiirtani, az emberi természet gazdasága éppolyan veszélyben van tőlünk, mint az esőerdők, az ózonpajzs vagy a Darwin-pintyek. Sokféleképpen lehet tönkrejutni. Például úgy, ha két nemből csak egy marad. Hogy mi lett a férfiakkal, hagyjuk másik alkalomra. A férfi nem eszményi lény; evő, ivó gyilkoló baromállat, egyszersmind ostorra, egzecíroztatásra szoktatott hunyászkodó cirkuszi fenevad, jól elvan a szadista történelemmel.
A nő kényesebb, a barbár korokban éppoly kevéssé hihető, mint a pisztráng a műtrágyalétől zavaros patakban. Rezignáltan idejegyzem: A nő kihalóban. Aki nem hiszi, járjon utána: a magyar moziból már kihalt.
Nem az elomló romantika hiányzik, az igazi romantika karcosabb. A képzelet dac: 99%-ban megadhatom magam a valóságnak, de az az egy homokszem csak azért is csikorogjon. A nő: istenérv. A világ mégsem annyi, amennyinek látszik."
Vissza