Képek és jelenetek Jézus életéből

Előszó

Jézus életének minden mozzanata még akkor is megragadja az emberi szívet, ha valaki nem akarja hinni, hogy Ő a Megváltó és az Isten fia. Megragadja, mert az az egyszerű és rövidnek látszó földi sorsközösség, melyet értünk vállalt, annyira telve van megrázó részekkel és ellentétekkel, hogy már ezekért is reá terelődik az ember figyelme és sorsának láttán megmozdul a szív is.
A csendes Betlehem, a szegény istálló és rideg jászol, melyben az újszülött szerény hajlékot kap, koldust sejtetnének, az angyalok éneke azonban, mely bölcsője felett zeng az éjszakában, égi hatalmasság jelenlétét hirdeti a földnek. Nem jár iskolába, nem forgat könyveket, s az írás szavait már mint gyermek akként magyarázza, hogy a bölcsek és az írástudók bámulattal tekintenek reá. Nincs háza, udvara, anyagi jóléte, nincs pénze, vagyona, fényes jövedelme és mégis ezreket vendégel meg a nagy pusztaságban, hol még fű sem terem. Nincs kardja, fegyvere, nincsen hadserege, az ellene kivonuló éjszakai tömeg mégis földre hull, amint egyszerűen megkérdezi tőlük: vajjon kit kerestek? Fennkölt élet, isteni tanítás és a csodák végeláthatatlan sorozata után áldozata lett a gonoszoknak és az elvakított csőcselék dühének és szinte úgy látszott, hogy az új életet és a jobb világot hirdető törekvés, melyet Ő képviselt, vele együtt pusztul a kereszten; mikor végső sóhajára, mellyel a szégyenfán kilehelte lelkét, a nap is elborult, a föld is megrendült s a pogány százados, mint ezeknek közvetlen tanuja, imígy kiáltott fel: Ez az ember az Isten fia volt!
Érthető hát, hogy Jézus élete erős benyomást kelt minden gondolkodó emberi elmében s minden érző szívben, még ha az illető nem is hívő ember.
Ámde ezeken túl a hívő lelkekben nemcsak benyomást kelt, nemcsak nemes gondolatot ébreszt s érzelmeket támaszt, hanem új életet, új kegyelmi életet is fakaszt, mely a lelket hozzáidomítja s mely már itt a földön a jövendő és örök életnek boldog előízét termeli ki benne a kegyelem által. Így Jézus élete s az Ő példája a kegyelmek forrásává válik mindazok lelkében, akik Benne hisznek, életét s tanait a saját életük mérőjévé teszik s ezáltal - lelküket megmentve - kincseket gyüjtenek az örök életre.
Jézus földi életének ez volt Isten által kitűzött nagy célja s ugyanez ma is.
Boldogok mindazok, akik Jézus életét így nézik s így hasznosítják önmaguk javára és örök üdvükre!
Boldogok mindazok, akik főleg a mai gyötrelmek és harcok közepette Jézus életében s az Isten-ember szenvedéseinek misztériumában megtalálják a lelki békének és az igaz boldogságnak Isten által nyujtott egyetlen forrását, amelyhez foghatót a világ nem ismerés nem adhat soha! Vissza