Képek a magyar Sámán-inkvizíció történetéből

Előszó

Akaratlanul is felvetődik az olvasó lelkében a kérdés, miért kell ehez a kiváló munkához, ha csak egy részlet is a nagy egészből, idegennek előszót irni, hiszen, amit a szerző a bevezető sorokban ir, általában minden fontosabb dolgot megmagyaráz. Valóban igy áll a dolog, de mégis vannak, amikre ő nem gondolhatott és olyanok is, amelyekről csak nekem, aki az itt egybefoglaltakat az ' 'A Fáklya" hasábjain kicsinyenként közreadtam, van tudomásom a hozzám érkezett levelekből. Ezek miatt tehát néhány dologra röviden felhívom mindazoknak szíves figyelmét, akik ezt a kis könyvet majd olvassák. Mindenek előtt azt mondom meg, hogy világszerte igen nagy érdeklődés mutatkozik e kultúrtörténeti szempontból felbecsülhetetlen értékű munka iránt. Tudománnyal foglalkozó és más lelkes magyarok egyformán várják a teljes mü mielőbbi megjelenését. Az előbbiek azt mondják, hogy ennek alapján át kell irni az egész történelmet, az utóbbiak pedig velük együtt abban reménykednek, hogy ennek feltárása eloszlatja majd a világnak a magyarság felől ellenséges, gonosz akaratból kitermelt rossz véleményét ... És igen nagy az ilyen lelkes magyaroknak a száma. Birtokomban van egy idős házaspár levele, ami többek között ezt mondja: "...Kevés értéket mentettünk meg otthonról, de velünk van arany nyakláncom és férjem duplafedeles aranyórája. Mindkettőt szívesen odaadjuk, hogy elősegíthessük vele e csodálatosan nagyszerű munka megjelentetését"* És nem az egyetlen az efajta megnyilatkozás sem ... Természetesen vannak, akik ferde szemmel nézik az igazságot, mert ha nem merik is nyíltan, valamilyen okból bevallani magyarellenes született, vagy érdekből kitermelődött lelkiségüket, kifejezésre juttaják azt legtöbbször magyar zászlót lobogtatva ilyen formán: "kár megbojgatni az emberiségnek a múltról kialakult felfogását..." És akadt olyan valaki is, aki az "A Fáklyában" közölt részletek után a szerzőt ugyan ebben a lapban megtámadni akarta a SÁMÁN szó használata miatt, nem fogadva el szerzőnek idevonatkozólag a szöveg között adott magyarázatát, hogy a "sámán" nevet idézőjelek közé azért tette, mert magában az Inkvizíciók jegyzőkönyvében soha ezt a kifejezést nem használták a perakták írói, de a vallástörténelem ezt a kifejezést választotta . . . Ilyen reflexióra a szerző kétségtelen, hogy nem gondolhatott, tehát ezzel kötelességemnek tartom az említetteknél kissé hosszabban foglalkozni. A SÁMÁN szó eredetét a magyar előd népektől idegennek tartják sokan. Némelyek pl. a zsidóktól származtatják (lásd az Encikl. Britt. 1960. évf.). De téved valamennyi, mert a "SA" szógyökér ős sumir nyelven a Napra, mint istenre: SAMAS-ra mutat rá, aki fényt bocsát, süt a földre és akinek törvényeit Mózes előtt kb. 1000 esztendővel a hagyományokból összeszedette és kőtáblákra vésve adta Hammurabi babiloniai király (2067-2025.) országa népének. Vissza

Fülszöveg

A hitvédelemre rendelt inkvizíció, amely később sokszor egészen más érdekek eszköze lett, magyari földön is aratott emberéleteket. Rakott máglyát a Felvidék bányavárosaiban és Budán, ácsolt bitófát a sámánoknak, a templom kulcsát tüzesre izzítva bélyegzőként használta, az elítéltek homlokát a legszentebb jellel, a kereszt jelével torzítva el. Ostorozott lemeztelenített asszonyokat és klastrombeli szüzeket, ismerte a pellengért, ahol „lazsnak" -ba öltöztetett „kacérokat" bámulhatott a piac népe és gúnyolhatta őket a „Judenhut" miatt, amelyet, mint hosszú süveget a fejükre raktak. Vesszőzött, csonkított és még Zsigmond király idejében is kitépte azoknak nyelvét, akiket veszedelmesnek vélt a „keresztény hit érdekében".
Könyvecskénk bemutató abból a nagy egészből, ami kerek 300 esztendőre vet világot, amely a magyar egyháztörténetemnek eddig elhallgatott véres-könnyes szakasza, ősi hiedelemvilágunk irtása, ami ugyan szerepel már István király törvényeiben, de tudatosan szervezett mozgalommá csak 1222 után lett. Vissza