Képek a Kutyaszorítóból III.

Fülszöveg

A nyári szabadság heteire most már Almás lett a fo „letelepedési" helyünk. A házunk még félbenszerben volt, de felerészben már lakni lehetett, és mi hárman örömmel „költöztünk be" a frissen elkészült hátsó szoba fenyő- és mészillatába, s külön élvezettel vettük számba a hátsó ablakszemen át -„anyám ablakából" - a kert fáira s tovább a Nagy-mái fenyvesére eső kilátást. Építő munkánknak, költésünknek s fáradozásunknak megvolt az első gyümölcse: megértük, hogy együtt voltunk a két szülővel az új ház csendjében. Sok szó folyt akkoriban mindenütt az „új életről", de számunkra valóban új élet kezdődött sok tekintetben az almási létünkben. Az én életemben épp harminc esztendőre kerekedett az az idő, amely alatt a főútról a zsákutcába fordult folyton a „hazavivő" út, s most jött az a változás - hirtelenében egészen szokatlan is volt -, hogy a „hazamenéshez" ellenkező irányba, a Szabók utcájába kellett betérni: a három évtizeden át megszokott hazajárás a zsákutcánkba most egyszerre arra... Tovább

Fülszöveg

A nyári szabadság heteire most már Almás lett a fo „letelepedési" helyünk. A házunk még félbenszerben volt, de felerészben már lakni lehetett, és mi hárman örömmel „költöztünk be" a frissen elkészült hátsó szoba fenyő- és mészillatába, s külön élvezettel vettük számba a hátsó ablakszemen át -„anyám ablakából" - a kert fáira s tovább a Nagy-mái fenyvesére eső kilátást. Építő munkánknak, költésünknek s fáradozásunknak megvolt az első gyümölcse: megértük, hogy együtt voltunk a két szülővel az új ház csendjében. Sok szó folyt akkoriban mindenütt az „új életről", de számunkra valóban új élet kezdődött sok tekintetben az almási létünkben. Az én életemben épp harminc esztendőre kerekedett az az idő, amely alatt a főútról a zsákutcába fordult folyton a „hazavivő" út, s most jött az a változás - hirtelenében egészen szokatlan is volt -, hogy a „hazamenéshez" ellenkező irányba, a Szabók utcájába kellett betérni: a három évtizeden át megszokott hazajárás a zsákutcánkba most egyszerre arra változott, hogy oda már „Sanyiékni" mentünk, s a „haza" a Szabók utcája felé fordult a lábunkon és nyelvünkön. A történelmi véletlen és törvényszerűség úgy hozta, hogy éppen ezzel a helyváltoztató költözéssel egyidejűleg a sok évszázados almási létforma is változott, miután a társulásba „állt" falu a magántulajdon megtartásával a közös gazdálkodás „útjára lépett", s így a tagosí-tott határban nagyrészt csoportok szerint művelték a földet, ami a szó „legkorszerűbb" jelentése szerinti „új élet" megkezdését is jelezte, ránk nézve azzal a külön vetülettel is, hogy a mi nyári „vendégmunkaerőnk" Irmával jórészt „parlagon heverve" maradt, inkább csak a „kimért" munkákban - főleg a kedvelt szénacsinálásban - nyerve nagyobb buzgólkodási teret Ugyanakkor a „gondtalan új életünkben" is kísértek tovább változatlanul az olyan régi árnyak, mint az adófoglalástól való „félelem" Hiába következett be a falu életében a társulás megalakulásának „történelmi jelentőségű változása", s hiába volt május 1-seje táján az új házunk kis híján a „falu legszebb háza", miközben utcánk meg is kapta a „legszebb utca piros zászlót", július végén az irodáról kézbesítették apámnak az új lakásba a változatlanul fenyegető adófizetési felszólítást : „amennyiben a mai napon a helybeli adószedőnél nem fizeti be ugy a legszigorúbb végrehajtást fogjuk alkalmazni. Homorodalmás 1960 Julius 27-én" A „békés megoldás" ezúttal is az összeg azonnali kifizetése volt részünkről, s így elkerültük, hogy az új házat, amit alig „foglaltunk el", „felszentelje" egy adóvégrehajtó foglalás. Az én életemben - s általában az almási paraszti világunkban - a regénybeli esztendő, 1949 óta játszott sorsdöntő szerepet a „népi hatalom", s az eltelt hosszú évtized alatt rendkívül sok tapasztalat segített a „munkás-paraszt szövetségen" alapuló hatalom természetének megismerésében, és ennek birtokában már régóta „szokva voltunk" azz&l, hogy ugyanaz a „kéz" egyik nap felemelhet, másik nap lesújthat, részesíthet „piros zászlós" ünnepi dicsőségben ugyanúgy, mint az ünneplő ruha elzsákolásában. Ennek a tapasztalatszerzésnek a során többek közt esett rám a dicsőségnek olyan sugara is
Szabó Gyula Vissza