Képek a Kutyaszorítóból I.

Fülszöveg

vissza kellene állni a régmúlt időbe úgy, mintha az 1957 Szilvesztere utáni idő egészen ismeretlen jövendő lenne: mintha még nem történt volna meg semmi abból, ami egy huszonhét és egy hatvannégy éves életkor között tovazajlott. Képtelenség ez a „visszaelevenedés", de egy erős határvonallal el lehet választani a két időt annyira, hogy az emlékezet egy választékkal kétfelé váljék, mint egy ifjúkori hajzat a fejen: az egyik felé álló rész az, ami belefoglalódik a tükörképbe, a másik felé álló rész egyelőre kívül marad. Természetesen következik ebből, hogy 1957 végén nem eléfelé, a jövőnek áll a tekintet, hanem visszatekintőleg: számba venni azt, ami legközelebbről elmúlt az életünkben. Olyanformán, mintha 1957 végén „mérlegre tennők" a múló óesztendőt, emlékezve annak során alkalmanként korábbi dolgokra is, amiket a „választéknak" azon az oldalán nyilván tud és lát az ember. Az emlékezés hitelességre törekszik, s ezért legfőképpen korhűen hiteles betűanyagot vesz alapul. Egyszer... Tovább

Fülszöveg

vissza kellene állni a régmúlt időbe úgy, mintha az 1957 Szilvesztere utáni idő egészen ismeretlen jövendő lenne: mintha még nem történt volna meg semmi abból, ami egy huszonhét és egy hatvannégy éves életkor között tovazajlott. Képtelenség ez a „visszaelevenedés", de egy erős határvonallal el lehet választani a két időt annyira, hogy az emlékezet egy választékkal kétfelé váljék, mint egy ifjúkori hajzat a fejen: az egyik felé álló rész az, ami belefoglalódik a tükörképbe, a másik felé álló rész egyelőre kívül marad. Természetesen következik ebből, hogy 1957 végén nem eléfelé, a jövőnek áll a tekintet, hanem visszatekintőleg: számba venni azt, ami legközelebbről elmúlt az életünkben. Olyanformán, mintha 1957 végén „mérlegre tennők" a múló óesztendőt, emlékezve annak során alkalmanként korábbi dolgokra is, amiket a „választéknak" azon az oldalán nyilván tud és lát az ember. Az emlékezés hitelességre törekszik, s ezért legfőképpen korhűen hiteles betűanyagot vesz alapul. Egyszer 1973-ban - 1957 után tizenhat évvel - már történt egy hasonló kísérlet, amikor az igen hamar eltávozott szülők „hűlt helyén" egybetakarítottunk minden élőén meleg szót, ami a kallódások után a véletlen kezének adományaként postapapírokon megmaradt, és abból készült egy akkori - „átmeneti" - rajz az almási családunk sorsáról, nagyjából az 1952 és 1969 közötti „kutyaszorítós" évekre szorítkozva. Ha a „kivitelezés" követi a szándékot, sok eleme kerül majd egy körbe a „családregénynek", az „emlékiratnak", a „szerelmi regénynek", a „regény regényének" s egészében leginkább egy „történelmi regénynek", miután az „osztályharcok korszaka" - az '50-es, '60-as éveknek az a súlyosan próbatételes időszaka, amiről a „regény" törzsterjedelme szól - a maga nemében lezárt történelem. A „tárgyul vett" korszak küzdelmes derekán éppen annak az esztendőnek volt korszakosán döntő súlya, amelynek a végén Márkos András a Jövendő képünket" megrajzolta, s amely új esztendőként a legszorosabban kötődött az előző esztendőhöz, 1956-hoz
Szabó Gyula
Vissza