Képek 50 év fotográfiáiból - 1956-2006

Előszó

Előszó
Nemrégen ismerem Nagy Lajost. Mondhatnám azt is: Lajos bácsit, hiszen az apám lehetne! De nem mondom; egyrészt azért, mert kitüntető barátsággal illet, másrészt mert olyan fiatalos, hogy nem a véletlennek köszönhető, hogy ő intézi fáradhatatlanul a "Seniorok" ügyeit a Szövetségben.
Életrajza szerint: "1955-ben kezd a fotográfiával ismerkedni". Ehhez képest alig egy évvel később elkészíti 1956.X.31. című képét. Az utóbbi időben rengeteg kép került elő a forradalomról. Mégis ez, a Lajos által akkor készített kép fejezi ki számomra a forradalom igazi erejét, eredeti lényegét. A képen látszik, hogy a 23-nél elkezdődött események hatására a kiskatona mély meggyőződéssel, nyugodtan és jókedvűen festi át a régi felségjelzést és pingálja oda az igazi magyart. Ekkor még mindenki hitte, hogy békés lesz az átmenet és néhány napon belül felszabadul az ország.
Látszik a képeken, hogy ettől kezdve beleszeretett a fényképezésbe. Jól ragadja meg a lényeget és egy-egy részlet ábrázolásával egy évszakot, egy-egy épületet képes jellemezni (Téli impresszió, Szélmalom).
Különösen szeretem Vagányok című képét. Tersánszky Józsi Jenő írásainak hangulatát hozza vissza számomra a három kalandra induló cimbora; magamban találgatom, melyikük is lehet Kakukk Marci?
Lajos nemcsak magának fotózik. Alkotásait, és egész életét áthatja a közösség tisztelete és a közösségért való tenni akarás. Nem véletlen, hogy pont ő vállalkozik arra, hogy elkészíti az 1848-49-es szabadságharc hazai csatáinak emlékhelyeit feldolgozó sorozatát, önálló kutatásba kezd, és olyan helyszíneken dolgozik, ahol (még) nincs is emlékhely. Szinte a kezdetektől aktív szerepet vállal különböző fotóklubokban és hét évig főtitkára is a Budapesti Fotóklubnak, 1965 óta tagja a Magyar Fotóművészek Szövetségének.
Szeretem sodró lendületű táncos képet: a Kobratánc életveszélyt jelző mozdulatát, az Izraeli táncosnő igazi extázisát, a Táncálom szürrealizmusát.
Abody Béla öblös hangját, gurgulázónevetését "hallom" a képére tekintve. És persze az is nyilvánvaló, hogy Déry Tiborral sem egyszeri volt a találkozása.
A finom humor sem áll távol tőle, hiszen az Apák sorsa tökéletes jellemzője annak az állapotnak, amikor az emberek a babakocsit tolja - és nem az előtte átsuhanó "jó nőt" nézi, sőt még a mellett lévő "étvágygerjesztő" kirakatra sem vet pillantást... Vissza