Kép és látomás

Előszó

Részlet a műből:

"Vörösmarty Mihály, Magyarország legnagyobb romantikus költője, mindmáig nem foglalhatta le a neki járó helyet a világirodalomban. Ennek az az oka, hogy még nem akadt kongeniális fordítója, aki legalább főműveit átültette volna valamelyik világnyelvre. Igaz, hogy Vörösmarty képgazdag nyelvezetéről a mai olvasónak is az a benyomása, hogy egyszerűen lefordíthatatlan. Nem könnyen tolmácsolható, elvont fogalmakat és logikai gondolatkapcsolásokat sorakoztat egymás mellé, hanem inkább festőileg konkrét látomásokat idéz fel és a szavak muzsikájával irracionális hangulatokat kelt. Ez az igazi romantika és azt várnánk, hogy kora művészeti több sikerrel birkóztak meg művével, mint a későbbi fordítók. De ha ezzel a gondolattal ütjük fel a korabeli kiadásokat, nagyot csalódunk. Nem is kell szakembernek lenni annak megállapításához, hogy mennyire heterogének az illusztrációk, milyen különbözők minőségben és felfogásban, stílusban és érzelmi tartalomban. Aki pedig otthon van a költészetben is, amit az illusztrátornak képbe kellett volna foglalni, az rögtön rádöbben arra is: minő hatalmas erő volt a költő szavában és milyen gyenge volt a kép.
Ezek az illusztrációk mégis igen jelentősek, még pedig mind a művészet, mind pedig az irodalomtörténet szempontjából. A költő környezete tesz tanúságot: Így képzelték el képben Vörösmarty költői világát." Vissza