Kép a képben

Fülszöveg

Kép a képben -avagy képíró a képben
Aki végigolvassa ezt a kötetet, Albertirsa utolsó négy évtizedének egyik meghatározó „intézményébe" kap meghitt bepillantást. Ezt az intézményt úgy hívják: „a Miklosovits".
Tán van abban némi szimbolikus, hogy a későbbi művész fejét gyermekként betörik élete első „alkotása" miatt.
Miklosovits Lászlónak a sors bizony némelykor később is betörte a fejét. Am ezek az ütlegek korán megedzették őt. Sőt! A sorsával egyébként gyakorta elégedetlen grafikus - mint arról a könyvben szereplő rádióinterjúban vall -közel a hatvanhoz eljut valamiféle aktív, cselekvő boldogságos állapotig.
Addig azonban tizenéves kora óta rengeteg stáción kellett, kell végigmennie.
Hogy mindez sikerül neki, azt leginkább talán önfejűen konok szívósságának köszönheti. Annak, hogy mindig, minden körülmény között a maga útját járja. Nagyszerűen jellemzi ezt a következetes magatartást huszonhét évesen adott interjújában a formálódó, saját stílusát firtató kérdésre adott... Tovább

Fülszöveg

Kép a képben -avagy képíró a képben
Aki végigolvassa ezt a kötetet, Albertirsa utolsó négy évtizedének egyik meghatározó „intézményébe" kap meghitt bepillantást. Ezt az intézményt úgy hívják: „a Miklosovits".
Tán van abban némi szimbolikus, hogy a későbbi művész fejét gyermekként betörik élete első „alkotása" miatt.
Miklosovits Lászlónak a sors bizony némelykor később is betörte a fejét. Am ezek az ütlegek korán megedzették őt. Sőt! A sorsával egyébként gyakorta elégedetlen grafikus - mint arról a könyvben szereplő rádióinterjúban vall -közel a hatvanhoz eljut valamiféle aktív, cselekvő boldogságos állapotig.
Addig azonban tizenéves kora óta rengeteg stáción kellett, kell végigmennie.
Hogy mindez sikerül neki, azt leginkább talán önfejűen konok szívósságának köszönheti. Annak, hogy mindig, minden körülmény között a maga útját járja. Nagyszerűen jellemzi ezt a következetes magatartást huszonhét évesen adott interjújában a formálódó, saját stílusát firtató kérdésre adott válasza: „kifaragom önmagamból" - mondja.
Nagyon fontos és pontos félmondat ez, hiszen Miklosovits László csakugyan kifaragta önmagából az életét. Kifaragta önmagából mindazt, amivé az irodalom, a dzsessz, a népmesék világa tette Őt.
Kifaragta önmagából azt, a senki mással össze nem téveszthető Miklosovitsot, akinek képíróként sikerült nyomot hagynia maga után. Ezt a Miklosovits Lászlót, ezt a művészt és ezt az embert mára Albertirsa fiául és hírvivőjéül fogadta - még ha O maga nem is mindig érzi így.
Minderről szól ez a kötet. A kommentár nélkül egymás mögé rendezett írások, interjúk, kiállításmegnyitók szövege árnyalt képet ad egy tehetséges, kreatív művészről, egy izgalmas sorsú emberről. Sőt: némi bepillantást nyújt a huszadik század utolsó harmadának, s az ezredfordulónak honi, benne albertirsai viszonyaiba.
így hát kinek-kinek jó szívvel ajánlhatom a kötetet: érdemes végigolvasni. Vissza