Előszó
A paraszti kultúra egy kincs, közös kincsünk. Óvnunk, őriznünk kell, és hogy ne merüljön a feledés homályába, meg kell menteni és átadni az utókornak.
2005-ben - Lothárd hétszáz éves évfordulója...
Tovább
Előszó
A paraszti kultúra egy kincs, közös kincsünk. Óvnunk, őriznünk kell, és hogy ne merüljön a feledés homályába, meg kell menteni és átadni az utókornak.
2005-ben - Lothárd hétszáz éves évfordulója alkalmából - Panni (András Gézáné) megszervezte falunkban a „Múlt emlékei" című helytörténeti kiállítást. Igaz, csak rövid időre és töredékeiben, de életre kelt a múlt.
Évában (Csóka Éva) ekkor merült fel a gondolat egy ezzel kapcsolatos emlékkönyv létrehozására. A gondolat megszületett, élt tovább és kivirágzott: mi lenne, ha a falu lakói közösen írnák meg a könyvet?
2007-2009 között mindenki lehetőséget kapott, hogy régi történeteit, élményeit megírhassa vagy elmondhassa. Mikor szóba került a múlt, az emberekben felkavarta az emlékeket és készséggel meséltek róla. A dolgos hétköznapokról, szép ünnepekről, nehéz időszakokról és szomorú eseményekről egyaránt. Összefogtunk, család és munka mellett dolgoztunk. Mindezt lelkesedéssel és szeretettel tettük. Nem csak mi, akik itt születtünk, hanem azok is, akik nem oly rég élnek közöttünk. Mindannyian szerettünk volna valami maradandót adni szülőfalunknak és mindannyiunk falujának, Lothárdnak.
A könyv elődeinknek állít emléket. Róluk és értük szól. Azokért az egyszerű parasztemberekért, akik itt élték mindennapjaikat. Mi - akik velük együtt élhettünk a családban, a faluban és közösségében - értékes örökséget kaptunk tőlük. A múltat, melynek emlékeit féltve őrizzük. Sokan nincsenek már közöttünk, de szívünkben él irántuk a szeretet, lelkünkben a hála és ereinkben a csörgedező vérük.
A történetek beszélgetések, elmesélések és személyes élmények alapján íródtak, úgy, ahogy azok emlékezetünkben megmaradtak. Azokkal a szavakkal és kifejezésekkel, melyeket akkoriban használtunk.
Vissza 
Folytatás Microsoft-tal