Fülszöveg
Kenyeres Ágnes irodalomtörténész, lexikográfus Budapesten született. Horváth Jánosnál doktorált a Pázmány Péter Tudományegyetemen. 1939-től a fővárosnál volt óraadó tanár. 1945 után a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumban Kemény Gábor főosztályán dolgozott, majd a Népművelési Minisztériumban a művészetoktatást irányította. Tizennégy éven át volt az Egyetemi Könyvtárban a kézirattár helyettes vezetője.
Elsők között foglalkozott a népi hitvilág tizenötödik-tizenhatodik századi írásos emlékeivel (Magyar bájoló imádságok, 1938). Részt vett az Egyetemi Könyvtár középkori latin kódexeiről készült katalógus munkájában (Codices latini medii aevi, 1961). A maga nemében páratlan antológiát állított össze magyar szerzőknek saját műveikhez írt előszavaiból és utószavaiból (A kegyes olvasóhoz, 1964). Gyűjteménye művelődéstörténeti és irodalomtörténeti segédkönyvnek is tekinthető. Kazinczy Gábor levelezésből több gyűjteményt és válogatást adott közre. Király György válogatott írásainak...
Tovább
Fülszöveg
Kenyeres Ágnes irodalomtörténész, lexikográfus Budapesten született. Horváth Jánosnál doktorált a Pázmány Péter Tudományegyetemen. 1939-től a fővárosnál volt óraadó tanár. 1945 után a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumban Kemény Gábor főosztályán dolgozott, majd a Népművelési Minisztériumban a művészetoktatást irányította. Tizennégy éven át volt az Egyetemi Könyvtárban a kézirattár helyettes vezetője.
Elsők között foglalkozott a népi hitvilág tizenötödik-tizenhatodik századi írásos emlékeivel (Magyar bájoló imádságok, 1938). Részt vett az Egyetemi Könyvtár középkori latin kódexeiről készült katalógus munkájában (Codices latini medii aevi, 1961). A maga nemében páratlan antológiát állított össze magyar szerzőknek saját műveikhez írt előszavaiból és utószavaiból (A kegyes olvasóhoz, 1964). Gyűjteménye művelődéstörténeti és irodalomtörténeti segédkönyvnek is tekinthető. Kazinczy Gábor levelezésből több gyűjteményt és válogatást adott közre. Király György válogatott írásainak kiadásával (A filológus kalandozásai, 1980) a kései jóvátételhez segítette hozzá a tudományt. Az Akadémiai Kiadó lexikonszerkesztőségében a magyar lexikonirodalmat egy úttörő munka, a Magyar Életrajzi Lexikon szerkesztésével gyarapította.
Egy könyvtár hétköznapjai
A széles nagyközönség előtt jól ismert Magyar Életrajzi Lexikon főszerkesztője ebben a z érdekfeszítő könyvében sétára hívja az olvasót a háromszázötven éves Egyetemi Könyvtár változó színhelyein, Nagyszombattól a budapesti Károlyi Mihály utcáig, a jezsuita múlttól, Oláh Miklóstól, az egyetemalapító Pázmány Pétertől mindmáig. Tudományos biztonsággal, de egyszersmind családias bensőséggel, szerény személyes jelenléttel kalauzol a könyvtár kalandos útjain a múlt és a jelen között. Szereti és értékelni tudja a részleteket, mert úgy érzi, hogy hozzá tartoznak a könyvtár életének teljességéhez. Színes képekben idézi fel egy-egy hányódott-vetődött kézirat, könyv sorsát az ország legrégibb gyűjteményéből; a korvinák hazakerülését Törökországból. Mulatságos történeteket elevenít fel nagy tekintélyű tudósokról, az olvasótermek látogatóiról, például Lenhossék Józsefről, Ballagi Aladárról, Rexa Dezsőről, Vujicsics Tihamérról. Tolla alá kínálkoznak apró drámák is, mint a könyvlopás hínáros szövevényébe keveredett írnok esete a tizennyolcadik század végén. Az a könyvtárigazgató, aki Kenyeres Ágnes szívéhez legközelebb áll, akit a legnagyobbra becsül: Toldy Ferenc. És akit a legvakmerőbb úttörőnek tart, az Ferenczi Zoltán, mert ő vitte keresztül 1906-ban a konzervatív egyetemi könyvtári bizottságnál az első magyar könyvtárosnő alkalmazását a budapesti Egyetemi Könyvtárban.
Vissza