Kenyér és szerelem/Az apa/Krisztina

Előszó

Részlet a második műből:

"Sohasem rajzoltak még íróról olyan hamis, torzan-kába képet, mint Strindbergről. Különösen a magyar kritika rajzolta ferdére, félszegre alakját és grimásszá arcát. Kritikai irodalmunk zsenge volta, csenevészsége semmikép sem tud megbírkózni a nagyobb értékekkel még magyar íróval szemben sem; külföldi írók, művészek értékeléséhez nincs művészi világnézete, a magyar nyelven megjelenő világirodalom-történetek, életrajzok, esztétikai, kritikai munkák alig egyebek, mint idegen nyelvű, hasonló művek kópiái, fordításai. A magyar kritika fertőbe-sülyedése az oka annak, hogy csaknem minden külföldi nagy szellem német, francia vagy angol szűrőn át kerül hözzánk - fölhígítva. Entellektüeljeink írói, művészi világnézetében létezik német Shakspere, francia Dante, olasz Goethe, de magyar Strindberg, magyar Dosztojevszkij nem létezik. Sok féltehetségű, de egészen nagynevű kritikusunk bűnös abban, hogy mi magyarok - németül látjuk a svéd Strindberget.
Bizonyos mértékben helyes ez, hogy a kritikusok az idegen szellemet a maguk nemzeti érzés- és tudat-ideológiájukba, népegyéniségükbe értékelik át. Kétségtelen azonban, hogy az írónak az eredeti nemzeti és faji elkülönbözéséből fakadó életformáját sohasem lehet meghamisítani, lényét és lényegét nem szabad átvinnyettázni, újraszabni. Wilde Magyarországon is angol író, de azért az ő magyarországoni angolsága nem azonos a németországoni angolságával. Rabindranath Tagore azonban annyi színtörésen át hindu előttünk, hogy igazi valóját meglátni, a mindenkitől elütő, külön, távoli lélekvilágból- születettségét átérteni még sokáig nem fogjuk tudni. A nagy, higgadt Németországban, a hidegtüzű, józan és nyárspolgárságra annyira hajlamos német középosztály előtt Strindberg, ez a nagy, lobogó lelkű lángolás természetesen - gyujtogató forradalmár volt. A magyarság, minden szangvinikussága ellenére is, a német rém-szemüvegen át szintén lázadónak látja Strindberget és nem veszi észre, hogy Petőfin, Bartókon, Adyn, különösen pedig Szabó Dezsőn át vérazonosság köti vele össze az irodalom, a művészet nagy , egyetemes vérkeringésében. Strindberg fölléptekor félrevert harangja volt a svédségnek, a mindennap morált reggeliző társadalom elhirdette róla, hogy amorális ultrarálista, egyszerre síró és nevető, őrjöngő szatír, szociálista, nőgyülőlő, istentagadó. Pedig Strindberg csak az igazságot szomjuhozta, vágyta és harcolta ki s a körülötte támadt tusakodásban csak öklével bánni nem tudó verekedő volt és nem volt nőgyülőlő sem, hanem csak nőismerő. Vissza