Kendőzetlen igazság

Előszó

ELŐSZÓ A MAGYAR KIADÁSHOZ
Mike Tyson sportágon túlmutató legenda, nevét még az ökölvívásban kevésbé jártasak is ismerik - olyan ikon, mint Mohamed Ali, Pelé vagy Niki Lauda. Pedig ökölvívó pályafutása korántsem teljes, talán a legjobb éveit börtönben töltötte, és karrierjének befejezése is méltatlan volt a bajnoki címeihez. Világhíre ellenére nem volt és nem is lehet könnyű élete annak, akit úgy hívnak: Mike Tyson. Persze nincs csodálatosabb dolog, mint amikor az ember kijelentheti: nehézsúlyú világbajnok vagyok!
Ha valaki elolvassa és megismeri Mike Tyson életét, akkor valószínűleg egyetért az előző két mondattal. Sokszor hihetetlenül meseszerű, de legalább annyiszor rémálomhoz hasonlító élettörténet jelenik meg előttünk, amelyben már az is csoda hogy a főhős túlélte a gyermekkorát. Mi, itt, Közép-Kelet-Európában ritkán találkozunk a szegénység, bűnözés és gengsztervilág ilyen rideg és kemény valóságával. Ha nosztalgikus hangulatban újraéljük saját gyermekkorunk élményeit, szinte mindig eszünkbe jut, mennyivel viszontagságosabb volt az élet. Manapság nagy divat viszonyítási alapként felhozni a szegényes gyermekkort, és a „honnan hová ju-tottam"-sztorik lényege is a két végpont közti különbségben rejlik. Büszkék vagyunk arra, hogy sikerült ki- és felemelkednünk.
Ez a „távolság" Tysonnál emberi ésszel felfoghatatlan. A kőbányai Pong-ráctelep vagy a VIII. kerület szanatórium a brooklyni Brownsville-hez képest. Nála a kiindulási pont és a világbajnokként megélt időszak közti távolság mintha nem is egy bolygón lenne. De az is igaz, hogy a Rózsadombról vagy a Gellérthegyről meg nem jött le egyetlen bokszbajnok sem.
Ahhoz, hogy valaki célként tűzze maga elé, hogy „bokszvilágbajnok leszek", az kell, hogy az életben szinte semmire se legyen esélye. Na meg persze az is, hogy dolgozzon benne egy elképesztő erő, kitörési vágy és akarat, hogy éljen, túléljen és megéljen emberi ésszel felfoghatatlan történeteket.
A kezünkben tartott könyv úgy meséli el ezeket a történeteket, ahogy azt a legmerészebb fantáziájú kalandregényszerző sem tenné. Bűn, garázdaság, rablás, drog, prostitúció és börtön az egyik oldalon, fény, pompa, dollár százmilliók, szépségkirálynők és luxus a másikon. Amennyire Vissza

Fülszöveg

„Ki akartam tépni az ellenfelem szívét, én vagyok minden idők legjobbja, én vagyok a legbrutálisabb, leggonoszabb,
legkönyörtelenebb bajnok, aki valaha élt, senki sem állhat
/
az utamba. Lennox egy hódító? Nem! En Nagy Sándor
/
vagyok, ő nem Nagy Sándor! En vagyok a valaha élt legjobb, soha senki nem volt ilyen könyörtelen, mint én. Sonny Liston vagyok, Jack Dempsey vagyok, nincs hozzám fogható, rájuk hasonlítok. Senki sem érhet a nyomomba, a stílusom féktelen, a védekezésem áttörhetetlen, úgy bokszolok, mint egy vadállat "
TYSON ÖNÉLETRAJZA UGYANOLYAN ÜTŐS, MINT A STÍLUSA A RINGBEN
„Iron Mike" Tyson Brooklyn legszegényebb és legveszélyesebb gettójában nőtt fel. Jamaicai apját alig ismerte, anyja pedig az alkohol és a kábítószer rabjaként kevés figyelmet fordított legkisebb gyermekére. Már egészen fiatal korában belecsöppent az egymással harcoló suhancbandák kíméletlen világába. Pályafutását, saját szavaival élve, piti bűnözőként kezdte, aki kapható volt mindenre, csak hogy megmeneküljön a pár évvel idősebb „nagymenők" állandó terrorizálásától. Megjárta a javítóintézetet és a fiatalkorúak börtönét is, mígnem egy váratlan találkozás gyökeresen megváltoztatta egyre kilátástalanabb sorsát. Cus D'Amato, a neves bokszedző védőszárnyai alá került, aki fiaként nevelte, és megállíthatatlanul repítette a csúcsra, bár Mike világbajnoki címét már nem érhette meg.
Tyson szókimondó önéletrajzi művében valóban felfedi az igazságot: nem szépít, nem magyarázkodik, nem köntörfalaz - hamisítatlan gettóstílusban mutatja be az életét: a ringben elért sikereit éppúgy, mint magánéleti problémáit, kicsapongó életmódját és számtalan személyes konfliktusát. Vissza