Még egyszer a párizsi toronyból

Fülszöveg

Ez a kötet a félig Párizsban, félig Budapesten élő s 2002-ben hetvenötödik életévén is túljutott politikai közíró közelmúltbeli munkásságának legjava termését gyűjti csokorba.
Kende a társadalmi és politikai lét jelenkori keretei által felvetett problémákkal, azoknak legelemibb, legmélyebb és legnehezebben megközelíthető vonatkozásaival próbál e munkájában szembenézni, s - amennyire az gondolatilag lehetséges - megbirkózni. A kortörténeti elemzések mellett fejtegetései négy nagy témakörben mozognak: kommunizmus - nemzeti közösség - demokrácia és köztársaság; állam; egyén; erkölcs. E témák köré épül a könyv egy-egy fő része. de minthogy az így terítékre kerülő fogalmak szükségképpen kapcsolódnak egymáshoz, a tárgyalás során valamennyi nagy téma újból és újból felbukkan, hogy módosult látószögben kerüljön megvilágításra.
A könyv középpontjában az az izgató kérdés áll, hogy milyen következtetéseket volna célszerű leszűrni azokból a politikai viszontagságokból, amelyeken Magyarország a huszadik század folyamán keresztülment. Kende nem titkolja, hogy következtetéseit "értékszempontok" - a republikánus szabadságelvűség értékei - vezetik. Ugyanakkor nem győzi hangsúlyozni, hogy a politikában a "kívánatosnak" mindenkor meg kell alkudnia a "lehetségessel". Miközben még az sem bizonyos, hogy a magyar társadalom által megörökölt adottságok mellett a "lehetséges" képesnek bizonyul az elemi egzisztenciák szintjére felemelkedni.
Műfajilag Kende könyve átmenet a szaktudományos elemzés és a politikai-történeti esszé között. Az utolsó részbe foglalt írások pedig erkölcsfilozófiai jellegűek (pontosabban: a politika és az erkölcs határterületén mozognak). a szerző felfogása szerint a tudományos igényű, tárgyilagosságra törekvő elemzés nem zárja ki a politikai, erkölcsi vagy akár esztétikai ítéletalkotást, hiszen nincsen mégoly pártatlan ténykezelés, amely ne tartalmazna így vagy úgy valamilyen bírálati szempontot, megítélési mércét.
Előszavában Kende "töprengéseknek" nevezi fejtegetéseit, s annak a kettős reményének ad hangot, hogy az olvasó követni fogja e töprengések útján, miközben olyan összefüggések tárulnak föl előtte, amelyekkel másutt még nem találkozott. Annyi bizonyos, hogy a jelenkori világ politikai alapproblémáit Kende egyéni hangon elemzi, s talán még az is elmondható, hogy hozzá hasonlóan átfogó elemzés e kérdésekről magyar nyelven eddig nem született. Vissza