Folytatásos regények gyűjteménye a Rakéta Regényújságból (6 db)

Fülszöveg

ELŐSZÓ
1944 elején a német hírszerzés az összegyűjtött információk alapján bizonyosnak tartotta, hogy Anglia délkeleti részén egy óriási hadsereg van gyülekezőben. A felderítő repülőgépek barakktáborokat, repülőtereket és a Wash-öbölben állomásozó hajóflottákat ábrázoló fényképekkel tértek vissza Németországba; akadtak 'képek, amelyeken George S. Patton tábornak az ő félreismerhetetlen rózsaszínű lovaglónadrágjában sétáltatta fehér bulldogját; a térségben élénk rádiótevékenység folyt: az egyes alakulatok váltottak üzeneteket egymással; és a Nagy-Britanniában működő német kémek jelentései is utaltak bizonyos jelekre, amelyek megerősítették a hírszerzés véleményét.
Kelet-Angliában természetesen nem volt semmiféle hadsereg. A hajók gumiból és deszkából készült álhajók voltak; a barakkok csak annyira voltak -valóságosak, mint egy filmdíszlet. Patton tábornok parancsnoksága alatt egyetlen katona sem állt; a rádióüzeneteknek nem volt semmi jelentőségük; a kémek pedig kettős ügynökök... Tovább

Fülszöveg

ELŐSZÓ
1944 elején a német hírszerzés az összegyűjtött információk alapján bizonyosnak tartotta, hogy Anglia délkeleti részén egy óriási hadsereg van gyülekezőben. A felderítő repülőgépek barakktáborokat, repülőtereket és a Wash-öbölben állomásozó hajóflottákat ábrázoló fényképekkel tértek vissza Németországba; akadtak 'képek, amelyeken George S. Patton tábornak az ő félreismerhetetlen rózsaszínű lovaglónadrágjában sétáltatta fehér bulldogját; a térségben élénk rádiótevékenység folyt: az egyes alakulatok váltottak üzeneteket egymással; és a Nagy-Britanniában működő német kémek jelentései is utaltak bizonyos jelekre, amelyek megerősítették a hírszerzés véleményét.
Kelet-Angliában természetesen nem volt semmiféle hadsereg. A hajók gumiból és deszkából készült álhajók voltak; a barakkok csak annyira voltak -valóságosak, mint egy filmdíszlet. Patton tábornok parancsnoksága alatt egyetlen katona sem állt; a rádióüzeneteknek nem volt semmi jelentőségük; a kémek pedig kettős ügynökök voltak.
Az angolok célja az volt, hogy bolonddá tegyék az ellenséget: higgye azt, hogy egy Calais térségében indítandó invázióra folynak az előkészületek, és a D-napon a meglepetés következtében még hatásosabb Jegyen a támadás Normandiában.
Óriási, szinte elképzelhetetlen méretű átejtés volt. Szó szerint ezrek és ezrek vettek részt a nagy blöff kivitelezésében. Csoda lett volna, ha Hitler egyetlen kémje sem jön rá soha.
Voltak-e ilyen kémek? Egy időben az angolok azt hitték, hogy csak úgy nyüzsögnek köztük az úgynevezett ötödik Hadoszlop tagjai. A háború után az a legenda terjedt el, hogy az M. I. 5 1939 karácsonyáig az egész bandát felgöngyölítette. Az igazság valószínűleg az, hogy az ötödik Hadoszlop emberei csak kevesen voltak, és az M. I. 5 valóban majdnem mind elcsípte őket.
De hát csak egyetlenegy kellett
Tudjuk, hogy a németek valóban látták mindazt, amit látni véltek Kelet-Angliában. Azt is tudjuk, hogy gyanakodtak: csak trükk az egész. És végül azt is tudjuk; hogy elszántan igyekeztek kideríteni, mi az igazság.
Ez már mind történelem, és én nem fedeztem fel semmi olyat, ami ne volna már benne a történelemkönyvekben. Ami itt következik, az írói képzelet szüleménye.
És ugyanakkor hiszem, hogy valami ehhez hasonló história a valóságban .is minden bizonnyal megtörtént
Surrey, 1977 júniusa
K.F.
ELSŐ RÉSZ
# oM y7
Negyvenöt éve nem volt ilyen hideg a tél. Anglia egyes vidékein falvaikat vágott el a világtól a hó, és befagyott a Temze is. Egy januári napon a glasgow-londoni gyors huszonnégy órás késéssel futott be a Euston pályaudvarra. A havazás és az elsötétítés miatt életveszélyessé vált a gépkocsival való közlekedés: az országúti balesetek száma megkétszereződött, és az a vicc járta, hogy estónként kockázatosabb egy Austin Seven-nel végighajtani a Piccadillyn, mint egy tankot keresztülvinni a Siegfried-vonalon.
De aztán mikor /kitavaszodott, csodálatos volt az idő. Ragyogóan kék volt az égbolt, fenséges látványt nyújtottak a kék ég alatt lebegő légvédelmi záróléggömbök, és London utcáin ujj nélküli ruhákban grasszáló lányokkal flörtöltek a szabadságos katonák.
A városon nem nagyon lőhetett látni, hogy egy háborúban álló nemzet fővárosa. Bizonyos jelei persze voltak, és ezeket Henry Faber észre is vette, miközben a Waterloo pályaudvarról Highgate felé biciklizett: homokzsáktorlaszok védték a fontos középületeket, hordozható szükségóvóhelyek álltak a peremvárosok kertjeiben, a házak falain plakátok propagálták a kiürítést és a légoltalmi óvóintézkedéseket. Faber megfigyelte az ilyesmit - sokkal jobb megfigyelő volt, mint egy átlagos vasúti tisztviselő. Látta, hogy rengeteg a gyerek a parkokban, és ebből arra a következtetésre jutott, hogy a kiürítés nem sikerült. Megjegyezte magának, hogy hiába adják jegyre a benzint, az utcákon rengeteg i gépkocsi, és azt is olvasta, hogy az autógyárak új meg új modelleket hirdetnek. Azt is tudta, mit jelent, hogy a munkások csak úgy özönlenek a gyárakba az éjszakai műszakra, holott csak néhány hónappal ezelőtt még a nappali műszakban dolgozóknak is alig akadt elegendő munkájuk. De a legnagyobb figyelemmel a Vissza