Krisztus követéséről/De imitatione Christi

Fülszöveg

Az isteni tiszteletnek főbb és Isten előtt kellemetesb részét abban helyheztetik a keresztyén doktorok, hogy a tekéletes erkölccsel és jó magunk viseléssel kövessük azt, akinek szolgálatjára köteleztetünk. Summa religionis est, imitari quod colas, úgymond Szent Ágoston, Lactanitus pedig így szólt: Religiosissimus cultus est, imitari. Sőt a pogány Seneca is azt írja, hogy eléggé tiszteli Istent, aki követi: Satis Deos coluit, quisquis imitatus est. Annak okáért int Szent Pál mindeneket, hogy az Istent kövessék: Estote imitatores Dei.
Ennek az isteni követelésnek kívánságát gerjeszteni és útját mutatni akarván az Atyaisten, emberi természetben öltözteté szent fiát, hogy az ő vezérlése és tanítása által megtanulnók, hogy mint kellejen követni Istenünket. Azért Szent Pál nem egyszer int, hogy Krisztust kövessük: Imitatores mei estote, sicut et ego Christi. Maga Krisztus azt mondja, hogy aki őtet követi, nem jár setétségben. Mert miképpen az ígéret földében menő zsidók eleibe éjjel égő oszlopot, nappal fényes felhőt rendelt vala Isten útmutatásra: úgy a mennyei boldogságra sietőknek Krisztus rendelte vezérlőül; ki nemcsak tanításával, hanem példájával is kalaúzunk lenne a tekéletes erkölcsre.
Errűr Krisztus követésérűl, és a csalárd világnak megutálásárúl, ezernégyszáznegyvenegy esztendőben Kempis Tamás, Canonicus Regularis Sancti Augustini négy rövid könyvet írt, együgyü szókkal, de csuda nagy lelki bölcsességgel; mely könyvrűl merem mondani, hogy aki ezt szerencsére fordítja, és egy részét, mely elibe akad, figyelmetesen megolvassa, lelki vigasztalást és isteni szolgálatra való gerjedezést vészen. Vissza