Előszó
„Ha sok cseresznyepaprikát madzagra fűzünk, abból lesz a paprikakoszorú. Ha viszont nem fűzzük fel őket, nem lesz belőlük koszorú. Pedig a paprika ugyanannyi, éppoly piros, éppoly erős. De mégse...
Tovább
Előszó
„Ha sok cseresznyepaprikát madzagra fűzünk, abból lesz a paprikakoszorú. Ha viszont nem fűzzük fel őket, nem lesz belőlük koszorú. Pedig a paprika ugyanannyi, éppoly piros, éppoly erős. De mégse koszorú.
Csak a madzag tenné? Nem a madzag teszi.
Az a madzag, mint tudjuk, mellékes, harmadrangú valami.
Hát akkor mi?
Aki ezen elgondolkodik, s ügyel rá, hogy gondolatai ne kalandozzanak összevissza, hanem helyes irányban haladjanak, nagy igazságoknak jöhet a nyomára."
Örkény István egypercesével köszöntöm a kedves olvasót. Ön egy olyan évkönyvet tart a kezében, mely nagy izgalommal és örömmel készült még akkor is, ha a kiadvány nem teljes, hisz nem is lehet az. A mögöttünk álló 20 év kevés, mégis azt a rengeteg emléket, örömöt és bánatot felidézni szinte lehetetlen. Tudjuk, hogy aki a múltat nem ápolja, annak jövője sincsen... Mi bízunk abban, hogy a jövőnk a múltunknál is szebb lesz.
Köszönet az alapítóknak, az itt taníróknak, az ifjú éveiket itt töltötteknek és a leendő kempeleneseknek.
Köszönet mindazoknak, akik ezt a könyvet megálmodták, fáradhatatlan munkával elkészítették és azoknak, akik a munkát segítették.
Kívánom, hogy a könyv forgatása olyan örömöt szerezzen az olvasónak amilyennel a szerzők és a szereplők Önnek szánták!
Vissza