Kémiai modellkísérletek

Előszó

A kémiatanítás egyik legfontosabb feladata a középiskolában, hogy a tanulókat természettudományos gondolkodásra nevelje. Ennek a nevelésnek igen lényeges része annak bemutatása, hogyan jutunk természettudományos ismeretekhez. Az ismeretszerzés útját lépésenként mutatjuk be. Kiindulva a kísérletből, megtanítjuk a tanulót arra, hogyan kell egy jelenséget megfigyelni, különválasztva a lényeges dolgokat a lényegtelenektől. Második lépés annak bemutatása, hogyan rónunk le következtetéseket megfigyeléseinkből. A harmadik lépés ezeknek a megfigyeléseknek és következtetéseknek eddigi ismereteink közé való beillesztése. így a diák saját tapasztalata alapján tanulhatja meg. hogyan {Jakul ki a természettudományokban egy hipotézis a megfigyelt jelenségek magyarázására; láthatja ezután, hogyan tesszük új meg új kísérletekkel próbára ezt a hipotézist, végül megfigyelheti, hogyan lesz a sok kísérlet által megerősített hipotézisből elmélet, majd természeti törvény.
Mindez azonban a természettudományos gondolkodásra való nevelésnek csak egy része. Aki általános természettudományos műveltséggel akar rendelkezni, annak tudnia kell azt is, hogyan állítjuk a tudományos úton szerzett ismereteket a gyakorlat szolgálatába. Itt az ismeretszerzés útja az előzőnek a fordítottja: adva van egy cél, a kérdés az; hogyan lehet ezt a célt a már megismert természeti törvények felhasználásával legjobban, legolcsóbban, legkönnyebben kivitelezhető módon megközelíteni. Röviden: a természettudományos ismeretszerzés tanításánál főleg induktív, az ismeretek gyakorlati alkalmazásának tanításánál pedig legnagyobbrészt deduktív módszert alkalmazunk.
Az induktív módszer lényegéből következik; hogy ennek alkalmazása a kémiában csakis kísérletek alapján lehetséges. Helytelen volna azonban azt gondolni, hogy a deduktív módszerrel tanított részeknél a kísérleteket mellőzhetjük. A kísérletek szerepe itt ugyan más, bemutatási módjuk, értékelésük is eltérő az induktív módszer esetén alkalmazott kísérletekétől, de nem kevésbé fontos.
Nyilvánvaló, hogy a tudományos ismeretek gyakorlati alkalmazásának tanítását legjobban szolgáló «kísérlet« a gyárlátogatás. Ez így van, de csak akkor, ha ezt a gyárlátogatást igen alaposan előkészítettük. Egy kémiai üzemben ugyanis a reakciók átlátszatlan, sokszor óriási méretű autokláv okban, reaktorokban folynak le, a sok egyforma, kívülről semmit el nem áruló edény közt kígyózó rengeteg csővezeték nehezen áttekinthetővé teszi a helyzetet, a hatalmas, lármás csarnokokban nem pedagógus, hanem mérnök magyaráz, aki a tanulók eddig szerzett ismereteivel nincs tisztában stb. Vissza