Kémiai és környezetvédelmi technológiai gyakorlatok

Előszó

A bolognai elvek szerint az európai felsőoktatásban, így az SZTE-n is kialakult a többlépcsős, egységes képzési rendszer. A kémia alapképzésben, összhangban azzal, hogy a végzettek Eurobachelor diplomát kapnak, a Kémiai technológia tárgy fontos szerepet tölt be. A tárgy elméleti kurzusait egészíti ki a Kémiai technológia gyakorlat című laboratóriumi foglalkozás, melynek feladata, hogy az elméletben elsajátított ismereteket az adott kereteken belül „kézzelfoghatóvá" tegye.
Nyilvánvaló, hogy a néhány órás gyakorlaton konkrét technológiai eljárásokkal, de még ezek modelljeivel sem lehet érdemben foglalkozni. Az egyes technológiai fogások, illetve ipari berendezések és gépek gyakorlati bemutatására sem lehet egyszerűen vállalkozni, hiszen nagylaboratóriumi vagy félüzemi méretű készülékek - sajnálatos módon - nem állnak rendelkezésre. Az elméleti előadások témaköréhez képest tehát szűkítenünk kellett a laboratóriumi gyakorlatok tematikáját, mégpedig úgy, hogy lehetőleg ne tévesszük szem elől a képzés céljait. Az alapképzésből kikerülő szakembereknek (B. Sc. diploma) ugyanis olyan alapvető tudásra van szükségük, melynek birtokában tovább tudnak haladni mester (M. Sc.) vagy mégtovább a doktori képzésben (PhD), ill. a gyakorlati életbe kikerülve viszonylag gyorsan képesek megismerni egy adott ipari technológiát, sőt vállalkozhatnak az eljárás fejlesztésére is. Ilyen tekintetben, mint általános ismeretanyag, a vegyipari műveletek témaköre tűnik a leghasznosabban alkalmazhatónak.
A jegyzetben található gyakorlatok - néhány kivételtől eltekintve - lényegében három csoportba, nevezetesen a mechanikai műveletek, az elválasztási műveletek és a reagáltatási műveletek témakörébe sorolhatók. Azt kívánjuk ezáltal illusztrálni, hogy gyakorlatainkkal minden fontosabb műveletkört igyekeztünk érinteni.
A mechanikai műveletek közül az aprítás és a keverés szerepel a tematikában. A technikai kivitelezést tekintve ide sorolhatjuk a szűrést is, noha műveleti szempontból ez inkább elválasztás. A hőátadó-, szárító- illetve fluidizációs-berendezések vizsgálata az általános jellegű területeket kívánja bemutatni.
Az elválasztási műveleteket a gőz-folyadék egyensúlyi méréseken alapuló szakaszos rektifikálás, az állóágyas adszorpció és a folyamatos extrakció képviseli. A habreaktorban kialakuló gáz-folyadék érintkezési felület meghatározásával foglalkozó gyakorlat már átvezet a reagáltatás területére, mert az abszorberek és a gáz-folyadék reaktorok működését egyaránt illusztrálja.
A reagáltatás műveletét bemutató gyakorlatok közül a tartózkodási idő eloszlások tanulmányozásakor általános jellegű kérdésekkel foglalkozhatunk, a továbbiak pedig a legfontosabb reaktortípusok, így a szakaszos üstreaktor, a folyamatos tankreaktor, a reaktorkaszkád, a csőreaktor, illetve a katalitikus reakciók megvalósítására alkalmas állóágyas reaktor jellemzésével és alkalmazásával kapcsolatosak.
A műveletek után két olyan gyakorlat következik, amelyekkel az ipar "hétköznapi" problémáit kívánjuk illusztrálni. A vízlágyítás és a szabványos olajvizsgálat ugyanis csaknem minden ipari vállalatnál rutinfeladat. Végül a napjainkban egyre fontosabb környezetvédelmi kérdésekre, a környezettudatos magatartás fontosságára hívja fel a figyelmet a környezetbarát mosóporok, a vizek szerves szennyezőinek ill. a biodízel, mint környezetbarát motorhajtóanyag előállításának vizsgálatával foglalkozó gyakorlat. Vissza