Előszó
Részlet a könyvből:
Mondják, hogy egy nőveli barátságunk - akkor is, ha nincs a világ félrevezetésére ürügyül használva - vagy szerelmünk előnesze, vagy pedig utóhangja.
Mondják, hogy érzéseink...
Tovább
Előszó
Részlet a könyvből:
Mondják, hogy egy nőveli barátságunk - akkor is, ha nincs a világ félrevezetésére ürügyül használva - vagy szerelmünk előnesze, vagy pedig utóhangja.
Mondják, hogy érzéseink és szenvedélyeink regényének ez csak bevezetése vagy zárszava, mellyen egészen kívül esik a figyelmet ingerlő szöveg, s így mentől művésziebb alakú, mentől tisztább és kedélyesebb modorú, annál több kíváncsiságot ébreszt, annak, mi még el sem kezdődött, vagy már befejezve van, megtudásra.
De én merőben más véleményen vagyok.
Mert egy nőt barátságunk által olly térre viszünk át, hogy ha keblében irántunk vágyak gerjednének is, már ezer apró géne tartóztatná szerepének megváltóztatásától vissza, s igen rosszul fogtuk fel a hódítás mesterségét, mihelyt hisszük, hogy versenytársaink, kik az ő jellemét egy kedélyes de költőietlen helyzet látpontjáról vizsgálni szükségtelennek tartják, nincsenek nálunknál szerencsésebb uton, a siker felé.
És ez nem azért történik, mintha a nők Ossian szellemeiként csak ködbe burkolva kívánnának megjelenni, és kedélyoket a tettetés sűrű leplével minden halandó szeme elől betakarni akarnák.
Oh! nem.
Egy nő szívében legalább akkora erővel bir a titkolozás mint a közlekedés vágya.
Megértetni s megfoghatlannak lenni egyaránt óhajt.
Vissza 
Folytatás Microsoft-tal